Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
28 nak ugyanis mint geográfiái és geologiai egésznek a fejlődéstörténete a flóra szempontjából is más, mint a geologiailag fiatalabb praenorikumnak, mely bár a harmadkor végén nagy részében már szárazulat volt, folyóvizektől összevissza szabdalt és minduntalan változó arculatával sokkal nyugtalanabb fejlődésen ment át, mint a harmadkor vizeiből szigetként kiemelkedő Bakony. Néhány szigethegytől, igy főleg Gleichenberg vidékének Vasvármegye területére is átnyúló bazalthegyeitől eltekintve, a praenorikumnak harmadkorvégi flóraelemek fenmaradására alkalmas menedékhelyei nem voltak. A Castanea egyik elterjedési centrumát valóban éppen Gleichenberg bazaltvidéke körül találjuk s bár a gleisdorfi pliocén Castanea beleesik e faj jelenlegi északi határvonalába, mégis valószínű, hogy a jégkorszak legnagyobb kiterjedése idején a Castanea a gleichenbergvidéki bazaltterületre szorult vissza s onnan terjedt szét az interglazialis és postglazialis időkben. Ugyanígy állunk szemben a Quercus Cerris és Asphodelus elterjedésével a praenorikum keleti határán. Általában egyes szigetszerű előfordulástól eltekintve a xerothermikus elemeknek a praenorikum területén ősi (a harmadkor végére visszamenő) jelleget nem tulajdoníthatunk s ez a terület mai állapotában az emberi kultura okozta változások dacára még tisztán őrzi a diluvium hatását, jellegének mai alapvonásait a diluvium végén kapta s mivel kisebb hőigényü flóraelemei a szomszédos területekről valók, flórája eredeti vonásokat nem mutat, aránylag szegény és sokkal inkább homogenus, mint pl. a Bakony flórája. A praenorikummal szemben a hosszabb fejlődésnek eredményét mutatja a Bakony a.) déli flóraelemeinek nagy számával, melyek között különösen sok a Karstheide fajainak száma, — b.) alpesi vonásaival, melyek nem egy tekintetben a vasmegyei norikummal szemben is kidomborodnak, — c.) bizonyos kétségtelen endemizmussal. Már a pannonikus flórahatár megvonásánál, a gyenesdiási mészdomb flórájának ismertetésénél felsorakozni láttuk azt a jellegzetes vegetációt, mely innen a praenorikumba legfeljebb egyes foszlányaival lép be s itt nem lehet feladatunk a Bakony xerothermikus flóraelemeinek további részletezése. Mindössze a Bakony déli lejtőinek Fraxinus Ornus, Quercus lanuginosa és Qu. Cerris erdőségeire kell még utalnunk Cotinus, Prunus Mahaleb, Muscari botryoides, Scilla autumnalis sat. növényeivel s azt kell még kiemelnünk, hogy ha az Alpesek keleti lejtőin az egész jégkoron keresztül fenmaradhattak xerothermikus elemek, úgy még fokozottabban áll ez a Bakonyra, melynek egész silvosopannonilcus és a Karstheidével kapcsolatos flórája valóban nem is egyéb, mint a késői harmadkor flórájának fenmaradt része. Die alpinen Moorpflanzen des Balatonseegebietes c. dolgozatomban 4 7 ismertettem a nyugati Bakony lápjainak alpesi flóraelemeit. Reá-
