Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
23 Istvánfalva, Farkasdifalva) 2 3. Ezekről a jugoszláv megszállás miatt közelebbi adataink nincsenek 2 4, pedig éppen a kisérő növényzetük ismerete lenne különösen érdekes. Ezek a gesztenyések a praenorikum szempontjából annyiban birnak különös fontossággal, hogy összefüggenek a Castanea-nak steyerországi, a délsteyer flórahatárhoz kapcsolódó s a Köflach — Graz — Fürstenfeld pontokkal határolt spontán előfordulásával. Ennek az előfordulásnak spontán voltát pedig kétségtelenné teszi az a tény, hogy a Castanea-1 a steyer pliocénben Gleisdorf mellől, vagyis a Köflach — Graz — Fürstenfeld határvonallal bezárt területén valóban kimutatták 2 5 és ez a terület a jégkorszak legmagasabb fokán is a jégáraktól mindig távol esett. De a vasmegyével szomszédos területre ma már két olyan forrásmunkával is rendelkezünk, mely a Castanea kérdését különös vagy éppen kizárólagos vizsgálat tárgyává tette. Egyik Hayek: Pflanzengeographie von Steiermark c. műve, melyre éppen most hivatkoztunk, a másik Rosenkranz: Die Edelkastanie in Nieder-Oesterreich 2 6 c. dolgozata, mely utóbbinál fontosnak tartom azt a körülményt, hogy Hayek müvével egyidőben jelenvén meg, annak adatait még nem használhatta és igy tőle függetlenül jut el ahhoz a véleményhez, hogy a Castanea AlsóAustriabau a Melk — Obergrafendorf — Rotheau — Böheimkirchen — Neulengbach — Wienvölgy — bécsi medence nyugati széle — Gloggnitz között húzódó vonaltól keletre eső területen őshonos harmadkori reliktum, mert e határon belül a jégárak legnagyobb kiterjedése idején is olyan volt a klima, hogy abban a Castanea megélhetett. így tehát a Castanea vasmegyei őshonosságát és ezzel együtt a kőszegi tíórasziget problémáját két oldalról is és pedig ngy palaeophytologus, mint palaeoklimatologus bizonyítékok alapján megoldottnak tekinthetjük és szükségtelen most már mindazokat az analógiákat felsorakoztatnunk, melyek a már eddig emiitett példákon felül harmadkori flóraelemeknek az Alpesek keleti lejtőin való fenmaradását bizonyítják. Hogy a vasmegyei flóraszigeten a gesztenye aránylag magasra felhatol, az éppen nem azért van, mert ültetett 2 7 hanem azért, mert a kőszeg-városhodászi lejtő nem csupán flóraszigetet, hanem ezúttal klimatikus szigetet is alkot, miként ezt már emiitettük s néhány példával bizonyítottuk is. A gesztenye a szél iránt sokkal érzékenyebb, mint a hideg iránt 2 8 s ahol a szél ellen a hegyek keleti és déli lejtőin a kellő védelmet megtalálja, nincs akadálya annak, hogy a védett oldalon nagyobb magasságban is megélhessen ugyanakkor, amikor pl. a Lajtahegység nyugati lejtőin minden kulturkisérlet csődöt mondott. De minden eddigi argumentumon felül döntő bizonyítékot szolgáltatnak maguk a kőszegvidéki gesztenyések. Még kisérő növényzetüket sem kell tekinteni. Elég, ha végigjárjuk őket. 2 9
