Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)
GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv
20 a Közép-Duna hegycsoportja, a Mecsek és a Harsányi hegy. A Ceterach Ausztriában hiányzik, Dél-Steyerországnak két helyén fordul elő, kelet felé pedig legközelebbi termőhelye a veszprémmegyei Nagy-Somlyó, mely már a Bakonynak tagja. A velemi termőhely e mediterraneus fajnak egyébként is egyik legészakibb előfordulása s e faj királyhágói (Rév) termőhelyének párja. — A Veronica spuria Alsó-Ausztriában és Steyerben hiányzik, kelet felé legközelebbi termőhelyei Tapolcza vidéke és a veszpréramegyei Kabhegy. Már az eddigi fejtegetések nyomán is azt a benyomást kell szereznünk, hogy az a xerothermikus flóra, mely ma a kőszeg-városhodászi hegyvonulaton él, hosszú, heterogenus 6 0 és megszaggatott fejlődésnek lehet csak az eredménye. Erre a döntő feleletet megadja a Castanea aminthogy általában véve is a Castanea őshonosságának kérdése a vasmegyei flóra problémájának a tengelye. 3. A Castanea őshonossága. A kérdés fontosságát Fekete és Blattny 1 6 is helyesen felismerték, mindazonáltal ugy hisszük, hogy véleményük, mellyel a kérdést Vasmegyére vonatkozó részében tagadólag intézik el, nem alapul a Castanea vasmegyei elterjedésének és az előfordulás körülményeinek pontos ismeretén. Fekete és Blattny véleményüket a következőkben foglalják öszsze: 1. A Castanea eredetileg vad a Dráváig. 2. Korábbi ültetés eredményeként meghonosodott a Dráva és Duna között az Alpok közelében. — 3. Az elvadulás legszélső helyei a Kárpátok hegyrendszerének enyhébb klimával bíró lejtői. Véleményük indokolásánál mindjárt feltűnik, hogy a Castanea előfordulását a kis Kárpátok keleti lejtőin problematikusnak egyáltalán nem tekintik, annak spontán lehetőségére nem is gondolnak. Pedig itt a szőllő, Castanea, Quercus sessilis, Fagus övének egymásra következése a kultura pusztitása dacára ma is még megállapítható, aminthogy e2t a tényt a terület legújabb növénygeografusa, Eynar Du Rietz is megállapította 1 7. S hogy a kis Kárpátok keleti lejtőjének flórája egyebekben is a kőszegivel teljesen analógus xerothernikus flóraszigetet alkot, arra nézve a Supplementum Florae Posoniensis c. munkámban 1 8 felsorolt adatokra utalok. A Ruscus Hypoglossum, Polycarpon, Io.norchis, Himantoglossum, Laburnum alpinum, Smyrnium, Trigonella monspeliaca, Potentilla pedata sat. fajok előfordulása a Kis Kárpátokban éppen nem véletlen jelenség, hanem szervesen belekapcsolódik a xerothermikus flóraszigeteknek Graz fölött kezdődő, az Alpesek keleti lejtőin át Ausztriába áthajló, majd a Kárpátok déli lejtőin tovább haladó, kelet felé természetszerűen jobban elmosódó, de pl. a nyitrai Zoborhegyen isinét nagyon szembetűnő láncolatába. S kétségtelen, hogy a Hacquetia kárpáti előfordulásának és a Cotinus trencsénmegyei izolált termőhelyének magyarázatát is ebben az
