Várady Imre szerk.: Vasvármegye és Szombathely Város Kultúregyesülete és a Vasvármegyei Muzeum I. Évkönyve (Szombathely, 1925)

GÁYER Gyula: Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenoricumi flórasáv

Vasvármegye fejlődéstörténeti növényföldrajza és a praenorikumi flórasáv. Irta: dr. Gáyer Gyula. Bevezetés. Vasvármegyét 1 méltán tartjuk az ország botanikai szempontból legjobban ismert egyik vármegyéjének és pedig nem csupán azért, mert flóráját már a XVI. században a nagy C1 u s i u s ismertette, hanem főleg azért, mert Borbás Vince 1887-ben megjelent művében a magyar megyei flórairodalomnak legjelesebb termékét birjuk s mert Borbás óta egészen a legújabb időkig Waisbecker, Piers és más szakemberek szakadatlan sora kutatta a vármegye flóráját. 2 Mindazonál­tal az a kérdés, hogy miképen kapcsolódik bele Vasvármegye flórája a szomszédos területek flórájába, teljes megoldást még eddig nem nyert. Borbás Vasvárm. flórájában főleg a megye flórájának norikumi és al­földi vonatkozásait domborította ki. Vasvármegye monográfiájában (Ma­gyarorsz. vármegyéi és városai 1898) a megye legdélibb részét már az illyrikus flóra területéhez kapcsolja, balatoni flóraművében (1900) pedig a 45. ábrán a Dunántul növényföldrajzi képét adja. E térképen várme­gyénkre vonatkozólag Borbás-nak különösen a következő megállapitá­ai fontosak: 1. Vasvármegye területének túlnyomó része a norikumi flórához *artozik. Ez a flóra kelet felé a Zala folyó könyökénél ér véget. — A norikumi flóra területébe Szombathely és Vasvár között északkelet öl széles sáv gyanánt ékelődik a magyar flóra, mely a Rába mentén lfelé haladva egészen az országhatárig felhatol. — 3. A muraszomba­járás déli része Zalamegyének a Zala folyótól befogott részével és a Balatontól délre húzódó egész területtel együtt az illyrikus flóravidékhez rtozik. — 4. A nyugati flóraválaszték a Vág völgyéből kiindulva a kis Alföldön keresztül a Zala északdéli folyása mentén Zákányig megy és nnen vonul tovább kissé délnyugati hajlással. Ez a térkép és különösen a flóraválasztó-vonal nem elégítette ki a szakköröket és legelőször Mágócsy Dietz Sándor adott kifejezést er­e vonatkozó kételyeinek. 3 De — miként ezt Simon kai Lajossal már 1902-ben érintettük 4 — nem is lehetett a kérdést megoldani mindaddig, amig a szomszédos

Next

/
Thumbnails
Contents