Fraknói Vilmos: A szekszárdi apátság története. (Budapest, 1879)

évi 140 forint lefizetése által eleget tesznek. És ezt több oklevél fölmutatásával igyekeztek bebizonyítani. Mikép intéztetett el a kérdés, nem tudjuk.

1 IX. OLNAMEGYE, melynek területén át vezetett Szulejmán szultán utja Budára, már a mohácsi vészt követő években pusztulásrajutott. De állandó török őrség csak Buda elfoglalása utánmaradt itt. Szulejmán épen Szekszárdot rendelte Kászon bégnek állomási helyűi, és a várost utóbb egyik liva (kerület) fővárosává jelölte ki, s az maradt a törökök kiűzetéséig (1687).

2 Valószínűleg már több évvel a török uralom előtt oszlottak szét a szekszárdi szerzetesek, mire az apátság birtokait világi urak, nemesek és végvári kapitányok foglalták el. így, például, Ikese, Szerdahely, Szentmiklós jobbágyai önkényt vetették magokat alá HORVÁTH MÁRK szigetvári kapitánynak, a ki azonban nem volt képes őket KORPADY GERGELY zsarolásaitól és kegyetlenségeitől megóvni.

3 Két évvel utóbb BOSNYÁK MÁRTON kezei között találjuk e birtokokat.

4 Szekszárd, jóllehet a törököt uralta, Szigetvárnak is adózott, melynek imént említett kapitánya 1560-ban a várost ostrom alá vette, fölgyújtotta és elpusztította.

5 1 Lajos királynak oklevele, mely ezen ügyről szól, csonka. A bevezetés után, átírja a praedialis nemesek által előmutatott öt oklevelet. Ezek közöl a harmadiknak közepetáján megszakad a kiadvány ; így tehát hiányzik két oklevél átirata és a királyi Ítélet. A csonka okmány eredetije a kincstári levéltárban. Bevezetése a Mellékletek között XVIII. szám alatt. 2 Tolnavár megye hódoltsági viszonyairól becses tanulmány jelent meg a Tolnamegyei közlöny jelen évi júniusi számaiban KAMMERER ERNŐtől, ki Tolnamegye monographiáját készíti elő, és szíves volt e munka iróját is több becses adat közlésével és fölvilágosításaival támogatni. 3 1599. ápril 5-én Horváth Márkhoz intézett levelöket kiadta SzALAY ÁGOSTON. Négyszáz magyar levél a XVI. századból. 322. 1. 4 1561-ik évi adóösszeirás. Koller. VI. 88. 1. s HAAS MIHÁLY. Emlékek a Duna mentén. (Danielik Emlékkönyvében 1852.) 373. 1.