K. Németh András (szerk.): Nem térkép e táj. Régészeti kutatások eredményei Szekszárd területén 2006-2015 - A Wosinsky Mór Múzeum Kiállításai 3. (Szekszárd, 2016)

J\(jm térkép e táj

Keleti migránsok az Alsóvárosban

Szekszárd, Alsóvárosi temető (2013)

Neolit település, neolit temető, rézkori település, kora bronzkori település, középső bronzkori település, késő bronzkori település, kora vaskori település, kelta település, római kori település

Az ős-Duna árterének szélén a már biztonságos magasságba emelkedő első terasz a víz közelsége miatt évezredek óta az emberi megtelepedésre az egyik legalkalmasabb hely. Itt futott a folyót kísérő római kori út és a limes véd- rendszere, később a középkori hadiút is. A temető bővítésének első üteme ezeket a nagyjából a mai főút közelében lévő hajdani utakat még nem érintette.

Az egykori meder partján a jelenlegi tereprendezés során az újkőkor végi Lengyel-kultúra telepéhez és temetőjéhez, a rézkori, kora, középső, késő bronzkori és vaskori településhez, továbbá a La Téne időszaki, kelta, valamint kora császárkori bennszülött faluhoz tartozó 646 objektumot tártunk fel. Szórványosan avar kori kerámiatöredékek is előkerültek. A feltárást különösen megnehezítették a magas talajvíz mellett a sokszor folt nélkül jelentkező csontvázak és az OBI áruház területéről átnyúló mészbe- tétes temetőrész talajvízszint alatt lévő sírjai. Nem kis kihívást jelentett, hogy a különféle korszakok eltérő jellegű régészeti objektumait a nagyfelületű ásatáson a belvízzel

elöntött területrészek és hőségriadók miatt a szokásosnál jóval bonyolultabb körülmények között a beruházó önkormányzat közmunkásaival kellett feltárni. A szoros határidő miatt egyébként is sokszor hajnaltól késő estig tartó, nagy fegyelmet és figyelmet követelő kemény fizikai munkába olyan embereket kellett bevonni, akik ettől már régen elszoktak - vagy még meg sem tapasztalták... Jó, ha a közmunkások fele, harmada felvette a munkát az adott napon. A gyorsan változó névsor ellenére lassan kialakult egy kis csapat, amely tagjai számára már nem a lógás, hanem a munka volt az érték. Megtapasztalták a jól végzett munka örömét, érezték a megbecsülést és végig kitartottak. Hihetetlenül keményen dolgoztak és ők is hozzájárultak ahhoz, hogy határidőre befejeződhetett a feltárás.

Ásatási megfigyeléseinknek a mai történések tükrében különös aktualitása van. A Lengyel-kultúra feltárt sírjaiban a halottakat nem a megszokott módon, magzati pózban oldalukra, hanem hátukra fektetve, lábaikat oldalra fordítva helyezték el a sarkokban lemélyített sírgödrökben. Ezek a temetkezési rítus szempontjából talán apróságnak tűnő eltérések a keleti eredetű, sztyeppéi okkersíros temetkezésnek nevezett csoport hatására és betelepedésére utalnak.

Eddig csak a Csongrád-Kettőshalomnál feltárt sírt sorolták a lelőhelyeik közé és hatásukkal is csupán a Tisza vonaláig számoltak. A Szekszárd-alsóvárosi megfigyelések alapján világos, hogy ez a korai, az ATQ39. sír csontvázából végzett radiokarbon adatok alapján 4550-4460 cal BC