Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum kőrézkori agyagmécsesei (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 1. 1962)

A szabályos nyilaskereszt alakú, vörösbarnára égetett mécses (2. kép 2 a—b és 3. kép) 1954 nyarán került elő a Tolna megyei Sárpilisx Állami Gazdaság Üjberek-pusztai kultúrházának alapásásából. (Lelt. sz.: 58.357.21.) A földmunkák során kőrézkori lakógödröket és zsugorított csontvázas sírokat dobtak itt felszínre. Ha történetesen a kis agyagmécses nincs a kiszórt kerámiai töredékek között, a szekszárdi múzeum vagy egyáltalán nem, vagy csak késve szerezhetett volna tudomást az új régészeti lelőhelyről. Az edényke sajátos formája azonban felkeltette a munkások figyelmét, így az kísérő leleteivel együtt (csöveslábú táltöredékek, durvaszemcsés edenydarabok, finoman iszapolt edénycserepek, csiszolt kőeszközök) bekerült a szekszárdi múzeumba. Hogy a mécses sírlelet volt-e, vagy putrigödörből került ki, utólagosan megállapítani sajnos már nem lehetett. Sírleletre gondolhatnánk annak teljes épsége alapján. (Az ábrákon látható sérülés ti. előkerülésekor esett rajta.) A zengővárkonyi és lengyeli mécsesek viszont nem sírleletekkent szerepelnek . Az újbereki mécsest megközelítően négyzet alakúra vágott, vastag agyaglapból formálta készítője. A nyílhegyhez hasonló sarkokat akként hozta létre, hogy az agyaglap széleit gomba alakban bevágta, miáltal az egyébkent nehézkes anyagtest bizonyos könnyedséget, kecsessséget nyert. 3. kép. Az újberek-pusztai mécses. 1/1 Abb. 3. Lämpchen »us Újberek-ptwzta.