Mészáros Gyula: A szekszárdi múzeum kőrézkori agyagmécsesei (A szekszárdi Balogh Ádám Múzeum füzetei 1. 1962)

Az így kialakított, rövid, széles szárnyú csúcsok közepetáján találjuk a 4—5 mm átmérőjű függesztő lyukakat. Ezenkívül minden egyes sarokkiszögelés külön is át van fúrva, vízszintes irányban, középmagasságban. Ezek a vékony, tűszerű eszközzel készített kicsiny lyukak — szám szerint 12 — valószínű csak dekoratív célt szolgálhattak (kultikus jelentőséggel?), mint ahogy azt a gomba alakú edények, csőlábú tálak és még néhány más, kőrézkori edényváltozat egy, vagy több egymás feletti sorban felrakott, egészen apró, átfúrt bütyökdíszein is láthatjuk. Az égetés előtt ujjheggyel kivájt, középponti elhelyezésű zsiradéktartó rész behúzott peremű tálacskához hasonlítható. Kissé ovális alakú szájnyílásának átmérője 2,4X2,6 cm, mélysége 2 cm. A teljes mécsestestnek átlagos szélessége 8,8 cm, enyhén domború felületének legmagasabb pontjánál mért vastagsága: 2,5 cm. A zsiradéktartó űrmérete szorosan megközelíti a lengyeli, meander-díszes mécseséét. Az új berek-pusztai, szvasztika-szerű mécses eredetileg festett volt. Az oldalankint bevágott gomba alakú rések íveiben még jól kivehető — a külső oldallapokon itt-ott elmosódva szintén előtűnik — az eredeti vörös festés nyoma. *.;---'«. - - • -A rézkori, ún. péceli (bádeni) kultúra a lengyeli mécsesformákat nem vette át, bár a két kultúra kialakulásának területe földrajzilag egymást részben érinti, helyenként egymást fedi. A péceli műveltség a tömlő alakú típust alakította ki, két függesztő füllel

7

, a szentesi két-égőhelyes mécses kivételével cilinderes égőnyílással. (4. kép.) 4. kép. Rézkori agyag lámpás Kölesdről. Abb. 4. Tonlampe aus der Kupferzeit aus Rölescl,