Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
kaöccse mellőzésével egyetlen rokonára, Csapó Vilmosra hagyta.46 Gindly Rudolf nem csupán sógornőjétől tagad meg minden segítséget, de két lányát is megrövidíti, hogy a harmadikat az arisztokrácia soraiba emelje.47 Egy nemzedéki idő alatt drámai változások következtek be egyes családok, egész nemzetségek helyzetében. Kiszorulva a birtokos nemesség világából rokonaik, barátaik nem rendelkeztek kész válasszal arra a kérdésre, mi legyen a tönkremenők sorsa, hogyan biztosítható megélhetésük, és - a rendi világban nem kevésbé fontos probléma - hol legyen az új helyük a társadalomban és a társaságban? Megnyugtató megoldás a drámai problémára a 19. század végéig nem született. A polgári világ nem tudta integrálni az „ úri ” világból kiválókat. Görcsös ragaszkodásuk múltjukhoz maguknak sok megaláztatást, a sikeres túlélőknek - akik az együttérzésen és némi protekción kívül mást kínálni nem tudtak - kínos pillanatokat szerzett. Ennek következtében olyan személyek és családok jelentek meg a társasági élet peremén, akik valaha közéjük tartoztak. A reformkorban éleződő politikai harcok és a szélesedő társadalmi szakadék együttesen megkérdőjelezték egy korábban homogénnek tűnő világ belső viszonyrendszerét és a rá épülő érintkezési kultúrát. Megoldást egy, a rendi válaszfalakat lebontó polgári kultúrajelenthetett volna, de paradox módon ennek megteremtését maguk az egzisztenciális válságba kerülők sem szorgalmazták, inkább vállalták az alászállást a hagyományos hierarchia alacsonyabb fokára. A vármegyei nemesség belső tagoltságának tükre, s egyben formálója a családi-rokoni kapcsolatokat teremtő, vagyonokat egyesítő, vagy éppen felaprózó házasság volt. Ennek következtében a párválasztás nem két fiatal egyéni döntése volt csupán, hanem a családokat, sőt a tágabb rokonságot is érintő lépés, melynek során figyelembe kellett venni az összeköttetésre lépő felek vagyonát, státuszát. E jó parti emelhette a család rangját, felbecsülhetetlen értékű kapcsolatokat teremthetett, s ezzel a felemelkedés új távlatait nyithatta meg az egész nemzetség feltörekvő tagjai előtt. Olyan házasságra törekedtek tehát, amelyben a kiszemelt partner helye a rendi világ hierarchiájában az övék felett állt, vagy legalább azzal egyenértékű volt. Mivel e törekvés kölcsönös, általános elvként elfogadhatjuk, hogy ki-ki értékén kelt el e sajátos piacon, ahol földbirtok, készpénz, rang, hivatal, kapcsolatrendszer volt az adásvétel tárgya. A házasságkötés így segítségére lehet a kutatónak az egyes családok, nemzetségek helyzetének, korabeli megítélésének meghatározásában. Számos tanulsággal szolgálhatnak ugyanakkor azok az esetek is, amikor a házasság révén szövetkező családok között a fenti kritériumok valamelyikének, vagy akár az összesnek tekintetében nyilvánvaló egyenlőtlenség állt fenn. Megmutatja, hogy egy adott társadalmi réteg hol vonta meg a parti- és társaságképesség alsó határát, s a még tolerált partner személyes kvalitásai jelezhetik, melyek lehettek azok az immateriális értékek, amelyek beszámítódhattak a kényszerű alkuba. A hivatali pályán sikert sikerre halmozó Bezerédjek előnyös házasságok révén kamatoztatták és egyúttal erősítették kivívott társadalmi pozíciójukat, anyagi helyzetüket. Bezerédj Mihály septemvir a gazdag örökösnővel, Gindly Zsófiával lépett frigyre. István fia a hasonló helyzetű felsőbüki Nagy családba házasodott, az ara nagybátyja, József per- sonális, s e minőségében a királyi tábla, valamint az országgyűlés alsó táblájának elnöke. 46 GAÁL 2002. 94. 47 GAÁL 2002. 96. TML Gindly cs. ir. Roboz Lidia levele Gindly Rudolfnénak. 1856. jún. 24. 96
