Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
hető nyomon. Hézagos forrásaink mellett ebben nagy szerepe van az érintkezési kultúra sajátosságainak is, amelyek a kívülálló, vagy az utókor számára megtévesztő következtetéseket sugallnak. Az bizonyosnak tűnik, hogy bár a református gyönki közbirtokosság politikai kirekesztése megszűnt, önkéntes vagy kényszerű társasági elszigeteltsége továbbra is fennmaradt. A két felekezet világát reprezentáló Csapó Dániel és Magyary- Kossa Sámuel ugyan hosszú éveken át levelezésben állt egymással, s rangbeliekhez illően tegező viszonyban voltak, az írások tartalma - beleértve a magánjellegüeket is - többnyire hivatali ügyek körül forog. Nem szerepeltek a gyönki közbirtokosok a különféle összejövetelek vendégeinek listáján sem.36 Bár a Gindly, Csapó, nemeskéri Kiss és Bezerédj családok köré szerveződő társaság elsősorban a soraikba tartozókkal ápolt szoros kapcsolatot, a kiterjedt Dőry nemzetség több tagjával is személyes érintkezésben álltak. Az új házas Kiss Pál 1824-ben névnapján köszöntette Dőry Vince másodalispánt. A szűk körű ünnepségen - melyen rajtuk kívül csak a családhoz tartozók voltak jelen - kitüntető szívélyességgel köszöntötték annak a Csapó Dánielnek a lányát és vejét, aki majd 3 év múlva elüti az ünnepeltet a hőn áhított első alis- páni tiszttől. E tények ismeretében az előzékeny vendéglátás - melyet a látogatásról beszámolva Kiss Pál fontosnak talált hangsúlyozni - aligha a közeli barátság, a napi érintkezésjele.37 Az inkább udvarias, mint baráti kapcsolatok ápolása nem volt egyoldalú. Egy évvel később Kiss Pál látta vendégül Dőry Sándort feleségével, Bezerédj István vadásztársai között pedig ott találjuk a Dőry család leggazdagabb tagját, Miklóst is.38 Feltűnő viszont a Perczel család távolmaradása a tengelici közbirtokosság társasági ösz- szejöveteleiről. Okát illetően csak feltételezésekbe bocsátkozhatunk: az elszegényedő Perczelek egyre kevésbé voltak társaságképesek a kifejezetten gazdag vendéglátók világában. A vagyoni differenciálódás minden felekezeti, területi, vagy politikai rivalizálásnál jobban megbontotta a megye birtokos nemesi társadalmának belső egységét. A magányos aggastyán, Dőry Vince asztalánál már nem vendégként, hanem ingyen kosztosként ül Perczel László és Ferenc az 1850-es évek elején. László odáig süllyedt, hogy kötelezvényt hamisított patrónusa terhére.39 A nemcsak gazdag, de igen fukar Gindly Rudolf egy levelében azt írja, hogy nincs ugyan köze P/erczel /? Etelkához, de tudja, hogy igen szegény, ezért hajlandó ápolási költségeit kifizetni. Az anyagi hanyatlással elveszített társaságképesség más családokat is sújtott. A századelő alispánja, Csehfalvay Ferenc leszármazottjának felesége, férje, Mihály számára folyamodik alázatos hangvételű levélben kasznári állásért Gindly Rudolfhoz.40 A gazdasági differenciálódás az egyes nemzetségeken, családokon belül is már a társadalmi összetartozást megkérdőjelező különbségeket teremtett. A folyamat akkor érkezett el kritikus pontjára, amikor a zsugorodó, majd eladósodás következtében zálogba tett, esetleg eladott birtok már a birtokosi lét látszatának megőrzésére sem adott alkalmat, s a család a kúriát elhagyni, hintóról, fogatról lemondani kényszerült. A rokoni reagálás igen különböző lehetett. Nemeskéri Kiss Pál 1839-ben kitenni készült tönkrement unokatestvére özvegyét az 36 TML Csapó cs. ir. Magyary-Kossa Sámuel levelei Csapó Dánielnek. 37 TML Csapó cs. ir. Kiss Pál levele Csapó Dánielhez 1824. júl. 27. 38 BODNÁR - GÁRDONYI 1918. 105. TML Csapó cs. ir. Kiss Pál levele Csapó Dánielnek 1825. jan. 18. 39 TML PTSZ 87/1854. 40 TML Gindly cs. ir. Csehfalvay Mihályné levele Gindly Rudolfhoz é. n. júl. 7. 94
