Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Társaság és társadalom. Adalékok a birtokos nemesség reformkori világához
zerédj, Gindly, Kiss családok köré szerveződő társasággal vetélkedve maguknak igényelték a megye vezetését. E rivalizálás dacára természetesen volt átjárás a két tábor között, igy pl. a Perczel család egyik ága Kajdacson lett birtokos, s természetesnek tekintették a társadalmi érintkezést vagy akár a személyes barátságot az ,,ellentábor” képviselőivel. E ponton azt is előrebocsáthatjuk, hogy éppen a reformkorban, amikor a vármegyén belüli vetélkedés politikai tartalmat nyert, a korábbi, inkább klánérdekeken nyugvó szolidaritás helyére a politikai meggyőződés lépett mint rendező elv, amelynek választóvonalai gyakran családokon belül húzódtak. Gyengült, de nem szűnt meg e korra a felekezeti hovatartozás jelentősége a társasági kapcsolatokban. A vármegyei nemesség túlnyomó többsége az ellenreformációnak és a birtokokat adományozó dinasztia felekezeti elkötelezettségének köszönhetően katolikus volt. Kivételt képezett a Csapó család és a gyönki közbirtokosság, amely református volt. Míg a Csapók egy része a helyi birtokos társadalomba integrálódva katalizált, a Magyary- Kossa és Hajós család fémjelezte gyönki birtokosok kitartottak hitük mellett, sőt jelentős anyagi terhet vállaltak a helyi református algimnázium érdekében. Mindez eleve kizárta rokoni kötelékek kialakulását a környék rangbéli családjaival, sőt az eltérő szellemiség, értékrend következtében nem alakult ki a szomszédos birtokosok között társas érintkezés sem. Az elvben egységes, azonos jogokkal rendelkező nemességet nem csupán vagyoni helyzete, területi, vallási, mentális tagolódása osztotta jól elkülöníthető egységekre, hanem - a fenti tényezőktől korántsem függetlenül - az állam rendi, illetve abszolutisztikus szerveiben betöltött funkciója is. Az alábbiakban azt vesszük számba, hogy Tolna megye középbirtokos nemességének képviselői a vármegyei és a központi hierarchia mely fokára jutottak el, s milyen összefüggés áll fenn a betöltött pozíciók, valamint a családok vagyoni helyzete között.4 A másodgenerációs, Faddon és Szekszárdon néhány száz holddal rendelkező ifj. Au- gusz Antal kétségtelen tehetségének, műveltségének és az 1840-es évek elején bekövetkezett konzervatív pálfordulásának köszönhetően előbb Tolna megye másod-, majd első alispánja lett. További, még magasabbra ívelő pályafutása kivül esik témánk időhatárán. Lényegesen nagyobb múltra tekinthetett vissza a népes, az egész Dunántúlt behálózó Bezerédj család. Bezerédj Mihály Győr vármegyei alispánnak, majd hétszemélynöknek az igen gazdag Gindly családba történő beházasodásával anyagilag is megerősödött família a 19. század első felében is magas posztokat birtokolt. Fia, Ignác ugyancsak sep- temvir lett, unokája győri alispán, királyi tanácsos. Az oldalági rokon, György, Vas és Veszprém megye követe, 1829-ben alnádor, 1844-ben a dunántúli kerületi tábla elnöke. Veje, Bezerédj István az ismert reformpolitikus karrierjének a kiélezett politikai küzdelmek időszakában következetes ellenzéki magatartása állt útjában. Az udvar ugyan előszeretettel kenyerezte le a tehetséges, népszerű ellenzéki politikusokat magas hivatalokkal5, magát Bezerédj Istvánt is megkísértette a családi hagyományok követésének gondolata 1830 táján, ám gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy az új tartalmú ellenzékiség nem teszi lehetővé a kormány szolgálatát elvei feladása nélkül. 4 Az adatokat NAGY 1857-1860. köteteiből, GLÓSZ 1991 idevágó fejezeteiből és Csema Anna archontológiai gyűjtéséből, továbbá BODNÁR-GÁRDONYI 1918-1920. müvéből merítettük. 5 GRÜNWALD 2001. 121. 85
