Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Hainer Ignác - A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában
maradásnak nem én és nem a Pesti Hírlap az oka, hanem egy harmadik hatalom, melynek fekete máza ellen még nálunk antidoctum nincs! Hogy a Beranger idézet és saját véleményem kimaradt, nem csodálom, de hogy a megyegyűlés tárgya nyilvánosságra ne kerülhessen, az váratlan és keserűen meglepő volt előttünk. ”107 Ugyancsak a sajtószabadság és a nyilvánosság védelmében írja másutt: „ Szegény nyilvánosság, mi nem fér rovásodra! Ma holnap ha egy zsiványt nem bírnak megfogni, ennek is a Pesti Hírlap lesz az oka! ”- írja Czinderynek címezve.108 Az 1841-43. közötti megyegyűléseken már Baranyában is mind gyakrabban kerültek a megyegyűlés elé a polgári átalakulás kérdései. Állásfoglalásaikra a „fontolva haladás ” jellemző, amellyel a kikerülhetetlen dolgokat igyekeztek a minél távolabbi jövőbe tolni. E tárgyakról tudósítva Hainer is kifejtette a maga véleményét. Csanád megye javasolta a mészárszéktartás földesúri monopóliumának eltörlését. Bár a baranyai vitában többen elismerték a monopólium káros voltát, de a tulajdon szentségének tisztelete miatt mégis kitartottak mellette. Hainer maga is sérthetetlennek tekinti a magántulajdont, de vitatja, hogy az egyedáruság éppen olyan tulajdon lenne, mint valamely ingatlan.109 Az 1842. évi első megyei közgyűlésen Perczel Mór a nagy távolságra levő pénzbeváltó helyek ürügyén nagyszabású beszédet mond, amelyben egy összefüggő gazdasági programot vázol, egy koncepcióba fogva össze a közteherviselés, a pénzügyi önállóság, a magyar nemzeti bank létesítése, a fiumei vasút, a magyar kereskedelem fejlesztésének kérdéseit. Jellemző, hogy a baranyai rendek megtapsolták „ ezen bölcs elmélkedéseket”, aztán anélkül, hogy érdemben foglalkoztak volna bármely javaslatával, napirendre tértek fölötte. Hainer egyetértett Perczel elgondolásaival, de tudósításából kitetszik, maga is érezte, mennyire pusztába kiáltott szó mindez.110 A következő megyegyűlésen ismét Perczel Mór vetett fel egy nagy horderejű kérdést, a nemesi adómentességet, mintegy alkut ajánlva Bécsnek: a nemesi adózás vállalása fejében biztosítsák Magyarország számára az alkotmányos függetlenséget. Hainer a közteherviselést szent ügynek, választóvíznek nevezi. Ismerteti a helyeslő, támogató hozzászólásokat, majd rátér Grabarics Ernő szolgabíró beszédére. Megrökönyödve írja, hogy Grabarics, akit mindenki a józan haladás hívének ismert, most a nemesi adómentességről, mint elidegenithetetlen kiváltságról szónokolt. Hainer burkoltan azzal vádolta Grabaricsot, hogy pálfordulásának oka a közelgő tisztújítás, demagógiáját lényegében a választásokat eldöntő parasztnemességnek címezte. Figyelemre méltó Majláth hozzászólása és Hainer hozzáfűzött kommentárja. Majláth - bevett taktikájának megfelelően- nem ellenezte Perczel javaslatát, de annak fokozatos bevezetése mellett foglalt állást és egy választmány kiküldését javasolta a kérdés megvitatására. Egyúttal korrigálta Barthos Eduárdot, aki a nemesi adózást a természeti jogra vezette vissza, míg szerinte azt a politikai igazság diktálja. Hainer: „A természeti és politikai igazság közötti finom különbségtevést a szónok nyilván nem azért tette, mert azt Pandora szelencéjéből kisuhant gonosz szellemnek tartaná, melyre a vétek bélyegét nyomni kellene, hanem azért, mert ha ebből az alapeszméből indulunk ki, hamarosan a contract social realizációjánál leszünk”. (Lefordítva a diplomáciai nyelvről: pontosan azért tette.) Érdekes a gondolat foly,07 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1841. dec. 17. 108 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. febr. 28-márc. 16. 109 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1. 110 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. febr. 28-márc. 16. 58
