Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Hainer Ignác - A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában
év elejétől tiszteletpéldányt küldenek neki a lapból.101 A Kossuth szerkesztette lap első évének végén körlevelet intézett vidéki tudósítóihoz, amelyben úgy értékelte a helyzetet, hogy a politikai pártok határozottabb színezetet öltöttek, a nemzet eszmél, s ezért a Pesti Hírlap is tett valamit. Elsősorban a megyei és városi gyűlésekről kért tudósításokat a lap. Utóiratban Kossuth sajátkezű soraival fejezi ki sajnálkozását Hainemak, hogy az orgazda papról írott tudósítását a cenzúra törölte. „Bárkimás átadatott volna a közvélemény bírálatának, de a pap, habár tolvaj, orgazda, szentnek nézetik... És mindez a XlX.ik században!"'02 Hainer 1841-43 között összesen kilenc tudósítást írt az újság részére. 1843 májusában lemondott tudósítói tisztéről. Indokait nem ismerjük, de elképzelhető, hogy a radikális szellemű lap munkatársának lenni a konzervatív vezetésű vármegyében nem lehetett túlságosan hálás feladat. A lap szerkesztősége sajnálkozva vette tudomásul visszalépését. Kossuth „ egyik legkedvesebb levelezőjét tisztelte önben ” - írta Lángh Ignác. Arra kéri Hainert, hogy ajánljon valakit maga helyett, aki elveinél és tehetségénél fogva erre alkalmas.103 Hainer tudósításait általában a negyedévenkénti megyei közgyűléshez kapcsolódva küldte fel, fő témáját is ez adja. Részletesen, jegyzőkönyvszerüen leírja az ott elhangzottakat, a közgyűlési jegyzőkönyvek szokványos táblabírói frazeológiájával. Érdekessé akkor válnak írásai, amikor személyes véleményét is hozzáfűzi a kérdéses tárgyhoz. Nézeteiben általában a liberális ellenzék, Kossuth, Perczel Mór felfogása tükröződött, de nem határolta el magát a megye hangadó, konzervatív vezetőitől (Majláth, Kardos, Sauska, Nunkovits), mintha nem venné észre azt a különbséget, ami például az ifjú Majláth és Perczel Mór álláspontja között fennállt. Nem választotta el a hagyományos sérelmi politika kicsinyes duzzogását - amiben a konzervatív megyében sem volt hiány - a nagyívű reformpolitika koncepciójától. Az okot nem Ítélőképességének fogyatékosságában, hanem inkább egzisztenciális szempontokban kell keresni. A fiatal, pályakezdő, vagyontalan ügyvéd aligha engedhette meg magának azoknak a megyei hatalmasságoknak nyílt bírálatát, akiktől személyes sorsa függött. Meggyőződése - amely sokkal érettebb lett 1839-40 óta - és helyzete közötti kompromisszum fejeződik ki ebben a következetlenségben. Nem bírálta a megyei vezetők halogató, a reformkezdeményezéseket elsikkasztó taktikáját - a kérdések bizottságok, választmányok, országgyűlés elé utalása - a sérelmes rendeletek elleni formális tiltakozás mellett azok végrehajtásának gyakorlatát. Ahol nem érintett személyes érzékenységet, ott viszont keményen fogalmazott. Nem fukarkodott ugyan az olyan kitételekkel, mint „a szegény adózó nép javát mindég szívén hordó lelkes 2 od alispányunk ijj Majláth György ”,104 „szeretve tisztelt alispánunk, Sauska Keresztély”105 majd ismét Majláthról: „vajha nem ez lenne az utolsó stádium, melyben őt Baranya magáénak nevezheti ”106 - írja róla első alispánná történt megválasztása után, nyilván főispáni kinevezésére gondolva. E tiszteletköröktől eltekintve határozottan, helyenként szókimondóan állt ki meggyőződése mellett. A cenzúra által törölt, az orgazda papról szóló tudósítás kapcsán: „a ki101 TML Hainer cs. ir. 7. d. Láng Ignác levele HI-hoz 1841. dec. 17. 102 TML Hainer cs. ir. 7. d. Kossuth Lajos levele HI-hoz 1841. dec. 22. 103 TML Hainer cs. ir. 7. d. Láng Ignác levele HI-hoz 1843. máj. 17. 104 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. február 28-márc. 16. 105 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. jún. 6. 106 TML Hainer cs. ir. 7. d. Hl tudósítása a PH részére 1842. nov. 28. 57
