Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Hainer Ignác - A nemesi értelmiség a reformkori Baranyában
gyományos rendi sérelmi politikán. A szólásszabadság kérdésében folyó harc a magyar alkotmányos élet védelmében kétségkívül fontos feltétele volt a reformokért vívott küzdelemnek, de nem helyettesíthette azt. Megnyilatkozásaiban Hainer élesen mágnásellenes, de nem vesz tudomást arról, hogy ennek a politikának az alsótáblán is megvannak a maga védelmezői. Nem tudja elhatárolni egymástól a hagyományos rendi ellenzékiséget a következetes reformpolitikától, pedig az előbbi - Nagy Pál esete a bizonyíték rá - végső fokon a konzervatív politika tartalékát képezhette. A társadalmi-gazdasági átalakulás, a polgári haladás programja ekkor még teljesen figyelmén kívül maradt, nem ismerte fel annak szoros összefüggését a nemzeti kérdéssel. Hasonló felfogást vall, de még konzervatívabb hangszerelésben Hainer Ignác nagybátyja, Madarász László (nem azonos az ismert baloldali politikussal). A szólásszabadság kérdéséről az a véleménye, hogy az országgyűlési viták aligha érik el céljukat, a király nem szokott engedni. Nem is lenne kivánatos a szólásszabadság további kiterjesztése, annak módján eddig is mindent meg lehetett mondani és írni. A magyarok soha nem elégedtek meg az élvezett szabadsággal, mindig csak többet akarnak. A viták célja inkább az öncélú retorika, mint az ország boldogítása. Ha az elítélt ifjak valóban ártatlanok, akkor büntessék meg azokat a bírákat, akik nem a törvény szerint ítéltek. Ilyen bírák - teszi hozzá - nemcsak Pozsonyban vannak, hanem a vármegyéknél is.46 Madarász László nyilatkozatának pikantériáját az adja, hogy 1819-ben maga is egy politikai célzatú per vádlottja volt Baranya megyében.47 * Másik nagybátyja, Madarász József — ekkor főszolgabiró Dárdán - szintén állandóan újabb beszámolók küldésére buzdította. De levelei tele vannak óvatosságra intő figyelmeztetésekkel is: „ vigyázz magadra, többet hallj, mint beszélj! A mostani epocha kétes és veszedelmes Hainer Ignác tudósításai nemcsak a címzettekhez jutottak el:,, Leveleid több érdemes uraknak érdekesek valónak ” 48 Rövid leveleiben a tárgyak érdemét illetően csak kevés észrevételt tesz. Nem örül az oppozíció vereségének, úgy véli, hogy mindaddig kudarcra van ítélve, míg a diéta organizálva nem lesz, és a felsötábla meg nem szűnik.49 Madarász József portréját még két idézettel egészíthetjük ki: ,, Ugyan megörültek a dárdai zsidók az emancipáció hírére, a Rabinus úgy ugrándozott mint egy Bak kecske! - Igazság- legyen meg, - ők is emberek!”50 „Báró Wesselényi ítéletét sajnálkozva vettem tudomásul. ”51 A két óvatos, mérsékelt táblabirói mentalitást tükröző felfogás után lássuk Hainer Ignác egykori évfolyamtársa és barátja, az 1848-ban Batthyány Kázmér által megyei aljegyzővé kinevezett Zöld Sándor reflexióit. Számára szintén Hainer az egyetlen hírforrás az országgyűlésről, de korántsem osztja mindenben felfogását. Hainer: „természetes, hogy adót vagy katonát a rendek megegyezése nélkül szedni nem lehet ”. Zöld Sándor válasza: Ferenc császár szedett. Vitatja Hainemak azt az értékelését is, amely 22 vármegyét ultraliberálisnak, 15-öt mérsékelten liberálisnak minősít. így alig 13-14 megye lenne kormánypártinak tekinthető. Nyilvánvaló, hogy Hainer és Zöld Sándor nem ugyanazt értik 46TML Hainer cs. ir. 5. d. Madarász László levele HI-hez 1839. júl. 20. 47 Várady 1897, 653. 4XTML Hainer cs. ir. 5. d. Madarász József levele HI-hoz 1839. júl. 13. 4‘'TML Hainer cs. ir. 5. d. Madarász József levele Hl-hez 1839. szept. 19. 50 TML Hainer cs. ir. 5. d. Madarász József levele HI-hez 1840. márc. 25. 51 TML Hainer cs. ir. 5. d. Madarász József levele HI-hez 1839. febr. 13. 49
