Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
Szekszárd a 19. század elején
lal egyébként sem elkülöníthető tábor közelebbi vizsgálata, amelyben szétválaszthatatla- nul keveredtek túlfűtött személyes ambíciók felekezeti, nemzetiségi, szociális konfliktusokkal. A valódi törekvések álcázását „ideológiai” köntösbe öltöztetését megkönnyítette, hogy a református felekezeti és német nemzetiségi kisebbség belső szociális szerkezete nem egyezett meg a város katolikus magyar többségéével. így az évtizedes viszály kódolt üzenetének megfejtéséhez röviden utalnunk kell a város társadalomszerkezetére, létének gazdasági alapjaira és az adottságai által meghatározott jövőbeli esélyeire. A nagy történelmi múltra visszatekintő mezőváros - apátságát még I. Béla király ala- pitotta - a törökök ellen folytatott felszabadító háború, majd a Rákóczi szabadságharc során szinte teljesen elnéptelenedett. A Mérey apáttal kötött szerződés kedvező feltételeket kínált a betelepülő magyar és német lakosság számára, s ezeket a kiváltságokat a későbbiek során is sikerült megőrizni. A népesség gyorsan növekedett, a 19. század elejére már 6000, s 1820-ra már 7000 fölé emelkedett.6 Szekszárd több körülménynek köszönhette viszonylag gyors fejlődését. A Szekszárdi-dombság, a Sárköz és a Mezőföld találkozási pontjában, a Dunától egy óra járásnyira fekvő település földrajzi helyzete kedvezőnek mondható, s messzemenően meghatározta a település sorsát. A kitűnő borokat termő borvidék, a dunai szállítás lehetősége olyan pályára állította a várost, amelyre számos példát kinál a magyar történelem, (Pécs, Sopron, Kőszeg, Esztergom stb.), mely szőlőtermeléssel, a hozzákapcsolódó marhakereskedelemmel jelentős tőkefelhalmozást, urbani- zálódást tett lehetővé.7 A szerencsés adottságok diktálta gyors fejlődés nyomán a város határában a szőlőterület nagysága elérte a 6000 kapást.8 Az itt termett bor nem csupán az Alföld közeli tájaira jutott el, hanem intenzív kereskedelmet folytattak Baján keresztül a Bácskával, északi irányban Pesttel, Komárommal, Béccsel is.9 A szőlőtermelésnek köszönhetően felvirágzott a mezőváros, lélekszáma alapján Du- naföldvár mögött a megye második településévé vált, sőt még a 18. században megye- székhely rangjára emelkedett. Azonban éppen a századforduló időszakában kezdett érzékelhetővé válni a megtett út problematikussága. Egyrészt a 19. század elején beköszöntő új korszakban a bor- és a hozzákapcsolódó marhakereskedelem mint városképző tényező stratégiailag leértékelődött,10 s ez önmagában is rontotta a mezőváros kilátásait, amely - mint látni fogjuk - mindkét ágazatban érdekelt volt, másrészt megtorpant a szőlőtermelés növekedése, sőt átmenetileg kis mértékű visszaesés is tapasztalható volt a század elején.11 A jelenség nem annyira értékesítési problémákra utal, magyarázata inkább abban rejlik, hogy az extenzív terjeszkedés elérte természetesen határait, amelyen túl már csak a minőség és a jövedelmezőség rovására volt a termelés tovább növelhető. Ezt támasztja alá az eladásra kínált szőlőterületek rendkívül magas ára, sőt elővételi jogért folytatott perre is sor került. Ezen a ponton mutatkoztak meg a monokultúrás szőlőművelés hátrányai. A nagy invesztíciót igénylő, lassan megtérülő gazdasági ágazat rugalmatlanná, nehezen alkal- mazkodóvá tette a város egész gazdaságát és társadalmát, amely a szőlő segítségével ak4 TML Ö 484. 487. 7 RUZSÁS 1964. 180. GLÓSZ 1994. 60. * TML Ö 184. 5 SZILÁGYI 1990. 194. TML PP 1804. 1866. közgy. ir. 1794. márc. l.júl. 12. 1796. szept. 13. 10:156/1819. 681/1801. 10 RUZSÁS 1964. 214-216. MAKRAI 1961. 66. 69. 11 TML Ö 184. 194. 204.213. 149
