Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
Az életnek napszakok, étkezések szabtak szilárd keretet, ám éppen ez az evidenciának tekintett napi rutin maradt ki a kortársak feljegyzéseiből, egymáshoz intézett levelekből. A joggyakomok Bezerédj István veszprémi napjairól tudósítva mégis betekintést enged principálisa és rokona Bezerédj György családjának életébe,136 amely ugyan hivatala révén városhoz kötötte, ám fő vonalaiban az otthoni ritmushoz igazodott. Az ifjú Bezerédj hét órakor kelt, nyolcig olvasott, majd a családdal reggelizett. Egyéb teendő hiányában tovább olvasott kilenc óráig, ekkor kezdődött hivatali munkája, amely általában akták kivonatolásából, jegyzőkönyvek készitéséből állt. Délben ebédeltek, (csak a házigazda három idősebb lánya ülhetett velük asztalhoz), háromig ott maradt a család körében, s felolvasott valamit a háziasszonynak. Ezt követően egészen sötétedésig ismét munkához látott. A beszámoló januárban készült, ebben a hónapban négy órakor sötétedik, a szorgalmáról ismert Bezerédj tehát napi maximum négy órát töltött hivatali munkával. Teendői végeztével sétálni indult, majd francia leckét adott a család két idősebb lányának. Az estét a ház asszonya kötögetéssel töltötte, körülötte a gyerekek, a család beszélgetett. A családi együttlét a nyolc órai vacsora után tíz óráig folytatódott. Ekkor a háziasszony felhúzta az órát, a házigazda gyertyát fogott, Bezerédj is meggyújtotta a lámpását, és mindenki visszavonult a szobájába. Az ifjú joggyakomok még egy órát olvasott, majd aludni tért. Egy napjáról mérleget készítve a következő eredményt kapjuk: körülbelül 5 óra olvasás, illetve felolvasás, négy óra hivatali munka, egy óra nyelvoktatás, nyolc óra alvás, a fennmaradó idő étkezéssel, sétával, társalgással telt el. Tartalmas, noha polgári fogalmak szerint serény életnek aligha nevezhető. A család többi tagjának életvitelét nem ismerjük részletesen. A nagyobb lányok is otthon nevelkedtek, s aligha jártak nyilvános iskolába. Ugyanakkor az ifjú Bezerédj már ekkor felfigyel az alig 12 éves Amáliára, későbbi feleségére, aki nem csupán zongorán játszik jól, hanem mindent tud, amit egy korabeli fiúnak tudnia kell. Nyilvánvalóan volt tehát a háznál egy nevelőnő vagy instruktor, aki napi néhány órában a kor középiskolai anyagára oktatta a lányokat, akik mellette zongorázást, francia nyelvet tanultak, s anyjuktól elsajátították mindazt, amit egy rangjukbeli úriasszonynak tudnia kellett, a háztartás vezetését, hímzést, kötést, szabás-varrást. Konkrét adatok hiányában a növendék lányok időmérlegét felállítani nem tudjuk, ám nyilvánvalónak látszik, hogy napjuk meglehetősen zsúfolt lehetett, csupán a kötetlen családi együttlét esti órái jelenthettek kikapcsolódást számukra. A feleség délelőttiéről semmit nem tudunk, feltehetően erre az időre estek háziasszonyi teendői. Délutánja azonban már sokkal kedélyesebben telt el, hallgatta a rokon fiatalember felolvasását (közben nyilván varrt vagy kézimunkázott), s ezt tette este is, amikor köré sereglett a család egy kis esti együttlétre. A biedermeier családban - amelyet feltűnően ritkán zavarnak meg vendégek - csak az apa alakja sejlik fel halványan a háttérben. Reggeli után ő is távozott, ő adott munkát unokaöccsének, ebédelni nyilván hazatért, de nem maradt három óráig, amikor a család szétszéledt. Nem volt jelen az esti, vacsora előtti együttlét alkalmával sem, csupán az étkezés utáni egy-két órában lehetett volna teljes a család, ha a kisebb gyerekek nem tértek volna már előzőleg aludni. Jelen- s még inkább távolléte nem magyarázható pusztán hivatali elfoglaltságával, amely aligha vett lényegesen több időt igénybe, mint nála gyakomokoskodó rokona esetében, sokkal inkább társadalmi kötelezettségei és az apaszerep korabeli értelmezése lehetett az oka távolságtartó magatartásának. 136 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleihez 1816. jan. 17-21. 124
