Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
tőséget is nyertek a pestiek.127 Ez utóbbiak népszerűségét fokozták a jó közlekedési lehetőségek. A Duna mentén haladt a buda-eszéki országút, s az 1830-as években megindult gőzhajózás még kényelmesebbé tette az utazást.128 A farsangi bálok helyszíne jórészt a vásárokéval esett egybe. Rendeztek táncestélyeket Bonyhádon, Szekszárdon, Dunaföldváron, Kölesden (szintén vásártartó mezőváros), de a legnépszerűbbek talán a tolnaiak voltak. A hetente ismétlődő bálokat látogatták az eladó lányok szüleikkel - Csapó Dániel például Ida lányával az 1821 -es szezonban számos helyen megfordult -, de rendszeres vendége volt a rendezvényeknek az akkor még gyermektelen Bezerédj házaspár is, jóllehet a férj túl a harmincon már nem számított fiatalnak. Sztankovánszky Imre beszámolója szerint az egyik reggel hétig tartó bálon nem csupán bonyhádiak, paksiak, hanem a Tolna megyében vendégeskedő zalaiak is részt vettek.129 A résztvevők számáról nincsenek adataink, Gindly Rudolf egy - igaz nem Tolna megyei - bál kapcsán négyszáz főt említ.130 A kor muzsikusairól keveset tudunk. A neoabszolutizmus mindenre kiterjedő figyelmének köszönhetjük az alábbi információt: „Náci banda” néven népszerű cigányzenekar működött Szekszárdon, amelyet gyakran hívtak magánszemélyek a környékre muzsikálni.131 A nagy jövés-menés dacára a kor birtokos nemesi életvitelét közelről ismerő kortársak és nyomukban a témával foglalkozó történészek korrajza alapján úgy tűnik, hogy a táblabíró legnagyobb ellensége nem a bécsi udvar, netán az engedetlen jobbágy, a perlekedő rokon, vagy éppen uzsorás hitelező, hanem az unalom volt. Kenessey szerint a táblabíró egész évben nem csinált semmit, csupán negyedévenként berándult a megyéhez.132 A bene possesionatus iránti elfogultságát nem titkoló Mocsáry sem tudott egyebet felhozni, mint hogy bár sokat kártyáztak, ám ez nem volt hazárdjáték, ittak ugyan, de csak mérsékelten.133 Trócsányi az önként vagy kényszerűségből hivatalt vállalókat e körből kiemelve pipázással, lóval, vadászattal, újságolvasással, jobbágylányok hajkurászásával jellemzi az otthonülők életvitelét.134 Osztja felfogását Vörös Károly is: a kúriában élő nemes, akinek horizontja a megyeszékhelyig ér, a családi összetartást erősítő traktákkal, ünnepekkel, olvasással, zenéléssel színesíti egyhangú életét.135 A kortárs publicisztika és irodalom által valamiféle, a magyar jellemben gyökerező, átokként kezelt jelenség sem ekkor, sem később nem példátlan tágabb térségünkben. Csehov figurái a vidéki magyar nemes közeli rokonai, ám az ő művei megértő, fájdalmaslírikus hangnemével szemben a vidéki életet élő magyar nemest a reformok lázában türelmetlenül, hol indulatosan, hol szarkasztikusán igyekeztek serény polgárrá formálni reformereink, tényként kezelve azt a vélekedést, amely a kúriák világát a henye életvitellel, maradisággal, szűklátókörrel és szellemi tunyasággal azonosította. Tagadhatatlan, hogy a vidéki nemes életritmusa, életvitele ezt látszott igazolni. 127 TML Csapó cs. ir. Csapó Dániel pénztárkönyve 1821-1832. Gindly cs. ir. Dőry Frigyes levele Gindly Rudolfhoz 1857. okt. 31. 128 GLÓSZ 1992. 288. 129 TML Csapó cs. ir. Csapó Dániel pénztárkönyve 1821-1832. Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleihez 1829. márc. 4. Sztankovánszky Imre levele Bezerédj Istvánhoz böjtelö hava 1., BODNÁR 1918. 104. 130 TML Gindly cs. ir. Gindly Rudolf naplója 131 GLÓSZ 1985b. 97. 132 KENESSEY 1857. 11. 133 MOCSÁRY 1889. 223. 134 TRÓCSÁNYI é.n. 254. 135 VÖRÖS 1980. 503. 123
