Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
A megrendült anyagi helyzetű Dory Sándor - aki talán ezért is kényszerült hivatalt vállalni az önkényuralom időszakában - szekszárdi házában 12 személyes étkészletet találunk, s volt is az egyik szobában egy kerek, étkezésre alkalmas asztal, ám nem voltak hozzá székek. Farkasvölgyi kúriájában találunk 8 darab szalmaszéket az egyik szobában, ezekhez viszont nem tartozott asztal. Körülményei egyértelműen arról tanúskodnak, hogy anyagi helyzete nem engedte, hogy vendégeket fogadjon, politikai szerepvállalása miatt pedig magára valamit adó birtokos amúgy sem tehette meg, hogy nála vendégeskedjék.120 A rokonok, ismerősök, szomszédok alkalomszerű látogatásai a vidéki élet folytatását ígérték más arcokkal és környezetben. Igazi változatosságot a városi kimccanások jelenthettek, amire a megyei közgyűlések, a vásárok és a farsangi szezonban a bálok kínáltak alkalmat. A megye negyedévenkénti, néhány napig, a sedriával együtt legfeljebb egy-két hétig tartó gyűlései elsősorban a férfiak számára adtak lehetőséget egyhangú életvitelük időleges megszakítására. Ennél lényegesen többet a tisztviselők sem időztek a megye- székhelyen, Bezerédj István frissen kinevezett tiszteletbeli aljegyző másokhoz hasonlóan otthon készült a sedriára.121 Ha a közgyűlések között sürgős döntéseket kellett hozni, az alispán által összehívott úgynevezett kisgyüléseket - amelyeken többnyire csak a megye tisztikara vett részt - általában az alispán lakóhelyén rendezték meg. így például Cseh- falvi Ferenc alispán Görbőre, a megye egy félreeső zugába invitálta tiszttársait 1823- ban.122 Az olyan teendők, amelyek elszólították otthonából a megye valamely vezető tisztségviselőjét - Dőry Vince alispán a birtokához közel fekvő Bonyhádon tanácskozott a hadsereg képviselőivel a katonaság ellátása ügyében 1818. júliusában - viszonylag ritkán fordultak elő.123 A megye igazgatása az egy-két tucatnyi tisztségviselőn kívül ennél is kevésbé vette igénybe a birtokosok idejét. Vezető családok fiai már ekkor is csupán rövid időre, jogi képzésük lezárásaként vállaltak többnyire tiszteletbeli aljegyzői, alszol- gabírói tisztséget, majd egy-két ciklus lejártával táblabírói kinevezéssel visszavonultak.124 Míg a politika alapvetően férfidolog volt, a vásárokból - melyekből nem volt hiány - általában a család többi tagja sem maradt ki. A Duna Tolna megyei szakasza mentén több vásártartási joggal rendelkező mezőváros is sorakozott: Dunafoldvár, Paks, Tolna, kissé távolabb Szekszárd, Bonyhád, Bátaszék.125 Évi négy vásárral számolva már ez is két tucat alkalom volt találkozásra, beszerzésekre, áruk értékesítésére, szerződések kötésére, hitelek felvételére az esedékes törlesztő részletek kiegyenlítésére. A vásári forgatagon kívül a mezővárosok mást is kínáltak. Az 5-12 ezer lakójú települések a kor viszonyai között népesnek számítottak, számos kézművessel, kereskedővel, az úri társaság igényeit is kielégítő fogadókkal.126 Ugyanakkor - mint láttuk - a családok személyes szükségleteit kielégítő portékákat általában mégsem itt szerezték be. Tolna megye kisebb forgalmú vásárain kívül a jelentősebb birtokosok távolabbi piachelyeket is felkerestek. Különösen a mezőföldi gazdák körében voltak kedveltek a fehérvári vásárok, s az idők folyamán nem csak üzleti, hanem társadalmi, kulturális jelen120 TML PTSZ III. 107/1855. 121 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleihez 1818. júl. 13. 122 TML közgy. jkv. 1823. szept. 1. 123 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleihez 1818. júl. 2. 124 GLÓSZ 2002. 372. 125 GLÓSZ 1985b. 110-111. 126 GLÓSZ 1989. 237-246. GLÓSZ 1992. 290-298. 122
