Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
zak mérete - mindenesetre a birtokok zsugorodásánál kisebb mértékben - csökkenni kezdett, egyidejűleg a vályogot fokozatosan az égetett tégla váltotta fel. Id. Dőry Mihály négy felnőtt kort megért fia közül minden bizonnyal a legifjabb, Mihály örökölte a család kúriáját. Erre utal az előző generáció vagyoni helyzetéhez szabott méret (27x5 öl 3 láb), de az építés módja is: az alap tégla, a falak döngöltek. A közel egy generációval idősebb fivér, Sándor elsőként hagyta ott a családi fészket, s feltehetőleg valamikor az 1820-as években építtetett magának saját otthont. Ennek mérete már valamelyest szerényebb (20x5 öl), ám anyaga tégla volt.43 Alapterületben, anyagban a kettő közötti átmenetet képez Dőry Gábor Szentgál pusztai kúriája (22x6 öl), falai részben kőből (valószínűleg tégla értendő alatta), részben vályogból készültek.44 Dőry Ádám Paradicsom pusztai hivalkodó kastélyát Lajos örökölte, az 1811-ben született Elek Szentandrás pusztai háza az 1848 előtti kúriaépítési hullám utolsó szakaszában készülhetett, mérete minden korábbinál szerényebb (14x5 öl), építőanyaga részben tégla, részben vályog. A zsugorodó méret nem járt együtt a lakószobák számának azonos arányú csökkenésével, a még mindig népes családoknak szüksége volt a hét szobára. A családtagok száma általában elérte, sőt meghaladta a kúria helyiségeinek a számát, különösen, ha levonjuk a közös használatú konyhát, ebédlőt, esetleg szalont. Figyelembe kell ugyanakkor venni, hogy a gyermekek között egy-két évtizednyi korkülönbség is lehetett, az idősebbek már valamely városi iskolába jártak a fiatalabbak születésekor. Sokgyermekes családok esetén tehát ritkán állt elő olyan helyzet, hogy valamennyien egyszerre éltek volna a közös fedél alatt. Az épület formáján, méretén kívül a tető volt az, amely a kúriát a gazdasági épületektől és a paraszti házaktól jól láthatóan megkülönböztette. Szinte valamennyit cserép fedte, kivételt éppen Dőry Miklós 32 szobás, egyébként téglából épült kastélya képezett, ezt % részben fazsindely, % részben cserép borította. Nem riadt vissza a fazsindely alkalmazásától Csapó Dániel sem. Anyagi oka ennek aligha lehetett, hiszen a nemes anyagok luxusát is éppen ő, valamint a szintén igen gazdag, kastélyát a 19. közepén építő Magyari- Kossa Sámuel engedte meg magának. O nem csupán a folyosót borította márvánnyal, hanem a kerek kerti fílagória padlóját is. Csapó házának 14 helyiségéből öt volt parkettás.45 A változó nagyságú kúriáknak volt egy közös, az épület belső térelosztása által meghatározott paramétere: szinte mindegyik 5 öl széles volt. A mintegy 9-10 méter a tágas termekből és a széles folyosóból adódott össze. A házat bővíteni szándékozó birtokos egyszerűen megnövelte az épület hosszúságát, ezt az épület belső elrendezése - egymásba nyíló belső terek és vele párhuzamosan haladó folyosó - minden további átalakítás nélkül lehetővé tette. A túl hosszúra nyúló épületeket derékszögben vagy U alakban törték meg. Az egyszerű szerkezet előnyt jelentett az építésnél, bővítésnél, de hátrányosnak bizonyult lakhatás szempontjából. Az egymásba nyíló termek nem csupán a családi intim szféra és nyilvános társasági tér elkülönítését tették lehetetlenné, de a családtagoknak sem volt módja a visszavonulásra, holott a fokozatosan individualizálódó korban ez az igény már megjelent az arisztokrácia és a jómódú városi polgárság körében.46 Ennek az elvárásnak igyekezett részben megfelelni a Pollack tervezte Csapó kúria, amelynek már külső 43 TML PTSZ VII. 279/1856. III. 107/1855. 44 TML PTSZ VII. 114/1860. 45 TML PTSZ VII. 188/1857. 106/1857. 141/1855. 174/1863. 101/1864. SZENTES 1991.5.9. 46 ELIAS 1987. 321-351. 110
