Glósz József: A rendiség alkonya. Válogatott tanulmányok (Szekszárd, 2014)
A kúria és lakói
állt a kúria. Amennyiben a pusztán, úgy a majorsági épületek (istállók, tárolóhelyiségek, műhelyek, cselédházak) is ide kerültek, míg a faluban-városban épült kúria mögött főként a birtokost szolgáló vagy kettős rendeltetésű épületek sorakoztak, a gazdasági épületek java a majorság központjába, a pusztára került. A kor higiénés viszonyairól árulkodik, hogy a gazdasági udvarra kerültek olyan épületek is, amelyeknek mai fogalmaink szerint a lakóházban lett volna a helye. Dőry Miklós 32 szobás kastélyában nem volt fürdő, helyette a kukoricagóré alá került a fürdőház. Hasonló volt a helyzet szinte valamennyi kúriánál, feltéve, ha egyáltalán volt fürdőjük.38 Kivételt Csapó Dániel már említett, Pollack által tervezett tengelici kúriája jelentett, ahol a lakóépületben rendezték be a fürdőt, sőt a vagyonleltárak által többnyire szemérmesen elhallgatott mellékhelyiséget is.39 Magától értetődő ez sem lehetett, nemeskéri Kiss Pál, Fiume későbbi kormányzója írja apósának, Csapó Dánielnek, hogy a miszlai háza melletti „retirádból” rossz szag árad, ki kellene pucoltatni.40 Megjegyzése egyúttal magyarázatul is szolgál, a fürdőt pedig valószínűleg azért száműzték a házból, mivel a kor technikai viszonyai között nem tudták a víz felmelegítését, majd elvezetését megoldani. A kúria udvarán azonban zömmel gazdasági épületek sorakoztak. Tengelicen a pusztai kúria típusához sorolható épület udvarán álltak az uradalmi személyzet lakóépületei, a tiszti lak, a számadó ház, kertész- és hajdúház, öregbéres- és béreslak, itt találjuk az istállókat, ólakat, a különféle tárolóhelyiségeket, a magtárat fölötte a kukoricagóréval, a szerszámos kamrát, a kocsifészert, a szénás pajtát, továbbá a jégvermet. A regáléjogok gyakorlásához ide épült a kocsma és a malom, az önellátás jegyében a kovácsmühely, a faragóház, a mezőgazdasági tevékenységhez kapcsolódó présház, szérűskert, valamint feltehetőleg a gyapjú, illetve a birkák mosására két terjedelmes mosóház. Az épületek fala többnyire tömött, néha vályog- vagy égetett tégla, zömmel nádtetővel. Néhány házat zsindely, a kovácsműhelyt - valószínűleg a tűzveszély miatt - cserép fedte.41 Csapó Dániel gazdasági udvara többé-kevésbé hű tükörképe a kúria másik, rejtett arcának. A felsoroltakon kívül olajütőt, szeszfőzdét, asztalos- és bognárműhelyt, boltot, mészárszéket, tég- laégetőt találunk egyes gazdaságokban. A kisebb ménest tartó Dőry Miklós és Bezerédj István homokkal leszórt lovasiskolát is berendezett. A nagyszámú állat tartásának kellemetlen velejárójaként egész évben itt halmozódott fel a trágya, melyet azután késő ősszel, télen hordtak ki a határba.42 A felsoroltak együttesen épületek tucatjait jelentették, melyek száma kisebb falvakéval vetekedett, de a kúria sem szerkezetileg, sem funkcionálisan nem emlékeztetett rájuk. Centrális elrendezés, specializáltság jellemezte, szemben a falvak házainak térbeli és funkcionális párhuzamosságával, hierarchizáltság, szemben a paraszti világ elvi egyenlőségével. Létezésének értelmét a fókuszában álló kúria adta. A korai építésű nemesi lakóházak reprezentatív jellege ellenére építőanyagául jórészt ugyanúgy a vályog, illetve a döngölt fal szolgált, mint a puszta egyéb épületeinél, vagy akár a parasztházaknál. Az idők múltával azonban kettős változás következett be: a há“TMLPTSZ VII. 11/1822. 337/1864. 188/1857. 39 SZENTES 1991. 3-9. 40 TML Csapó cs. ir. Kiss Pál levele Csapó Dánielnek 1827. nov. 16. 41 SZENTES 1991.29-31. 42 TML Bezerédj cs. ir. Bezerédj István levele szüleinek 1818. nov. 7. PTSZ VII. 141/1855; 188/1857; 114/1860; 11/1862; 174/1863. 109
