Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

I. Középosztályok és polgárosodás

angol szakkifejezések uralják, transzferálásuk más nyelvekre - és fordítva is - nem egyszer áthághatatlan akadályt jelent. Példaként említhetnénk a Bildungsbürgertum kifejezést, ami semmiképp nem azonos az angol professions-sel, de nehéz lenne megtalálni a magyar megfelelőjét is. A történelmi fejlődés sajátosságai magyarázzák a téma iránti fogékonyság mértékét, azt a különbséget, amit e tekintetben Európa mintát adó nyugati, és az azt követni akaró másik fele között kimutatható. A polgárságról mint egészről azon a tájon beszélnek többet, ahol a társadalmi törésvonalak nagyobb intenzitással élnek, ahol a másoktól való erőteljes elhatárolódás révén a polgársághoz sorolható különböző csoportoknak egyfajta közös identitása jön létre. A 18. század második felében, a 19. század elején e közös identitás alapját a kiváltságos, régi hatalom tagjaitól, valamint a monarchikus abszolutizmustól való elhatárolódás jelenti. A folyamat kezdetén a felfelé való elhatárolódás a lényegesebb, később ez a frontvonal a nemesség jogi privilégiumainak jelentős leépítésével, az alkotmányos rendszer bevezetésével, a nemesség és polgárság felső rétegeinek egymáshoz való közeledésével elhalványul, bár egészen nem tűnik el. Az 1830-as, 1840-es évektől viszont az iparosodás előrehaladásának következményeként a lefelé záró vonal erősödik és válik meghatározóvá, elegendő alapot képezve ahhoz, hogy a polgárság fogalmát a weimari Németországban is fenntartsa.

6 Más országokban viszont, ahol a nemesi tradíció gyenge, vagy teljesen hiányzik (USA, Svájc), ahol a feudális struktúrák korán lebomlanak, ezzel egy időben a mezőgazdaság kommercializálódik, ott a nemes-polgár, vidék-város ellentét sem rögzül, nem alakulnak ki a németországihoz hasonló társadalmi törésvonalak (Anglia, Svédország), ezért nem jön létre a helyi polgárságról szóló vita sem.

7 Jürgen Kocka szerint többek között azért nem, mert itt hiányzik az az ellenségkép, ami a közös identitástudat alapjául szolgálhatna. A polgárság másik összetartó eleme a kultúra és életmód területén kimutatható közös vonások, első helyen az egyéni teljesítmény tisztelete, ami alapján megalapozott az igény a gazdasági haszonra, társadalmi megbecsülésre és politikai befolyásra egyaránt. Mindez kiegészül a rendszeres munka, módszeres életvezetés és a család h J. KOCKA, 1988. 19-21. p. 7 J. KOCKA, 1988. 25. p. 8