Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

IV. Régi-új életpályák - 1. Földbirtokosok - A birtokvesztés második hulláma

A szabadpiac versenyének kitett középbirtokosság tehát csak önmagára, valamint az okszerű gazdálkodás és a takarékos életmód kettős értékrendjére épülő, reformkori hagyományára számíthatott. Ez az értékrend megítélésünk szerint a század második felében is tovább élt, a tudat szintjén részben még azok körében is, akik gyakorlati életvitelükben ennek ellenkezőjét valósították meg. Erre látszanak utalni a családi iratokban megfogalmazódó részben önkritikus, részben az utódoknak szóló, figyelmeztető hangok. Széchenyi Sándor naplójában a következőket írja: „A gazdaság vitele sötét pont életemben. Beismerem gyarlóságomat, de mivel soraimmal nem akarok bűnbánó gyónást, hanem emlékeimet letenni - inkább röviden átsiklok a témán. "

24

3 De idézhetnék Csapó Vilmost is, aki saját kárán okulva, arra inti fiát, hogy jogi tanulmányai mellett végezzen gazdálkodási kurzust is.

24

4 A gazdálkodási ismeretek hiánya kétségkívül gátolta az okszerű gazdálkodás normájának betartását. A rendi korszak robotoltatásra épülő gazdálkodási rendszerének öröksége ez, amely a maga egyszerűségében valóban nem igényelt komoly üzemszervezési ismereteket. „ 1848-ig a földművelés nem okozott nagy fejtörést, az ingyen munka ledolgoztatott, az ingyen termés behordatott. "

24

5 Ennek megfelelően nagyon kevés a mezőgazdasági szakoktatással foglalkozó intézmény, nemcsak Magyarországon, de az örökös tartományokban is. Az első felsőfokú mezőgazdasági tanintézetet a bécsi kormányzat - felismerve a nagybirtok megnövekedett szakemberszükségletét — 1850-ben Magyaróváron hozta létre. A Magyar Gazdasági Egyesület kezdeményezésére később újabbak is létesültek, Keszthelyen és Debrecenben, az 1890-es evekig azonban a szakképzés iránti érdeklődés viszonylag szerény maradt általában is, a nemesség körében pedig különösen az."

4

6 A középbirtokos réteget, de nemesség egészét is sajátos viszony fűzte egykori hatalma alapjához, a földhöz. A múltból örökölt értékrendben a birtok több mint a megélhetés forrása, sőt, jellegzetesen nem is az, hanem az uralom maga. Hatalom a jobbágyok 24

, TMÖL Széchenyi cs. i. 3. dob. 26. pali. Széchenyi Sándor ugyan arisztokrata származású, de életvitelében ezer szállal kötődik a jómódú középbirtokos nemességhez. Ezért tartom indokoltnak naplójának idézését. 24

4 TMÖL Csapó cs. i. 10. dob. 161. pali. ASBÓTH, 1892. 16. p. Korizmics László Lónyai Gáborhoz intézett levelét idézi 24

6 VÖRÖS, 1976. 23-25. p. 83