Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
IV. Régi-új életpályák - 1. Földbirtokosok - A birtokvesztés második hulláma
felett, jogosítvány a törvénykezésre alattvalóikkal szemben és egymás vitás ügyeiben, az önkormányzatiságra, s a követküldés joga által a törvényhozásban való részvételre. A birtokbírhatás joga 1844-ig kizárólag a nemesség privilégiuma, mint ahogy a hivatalviselésé is. Azé a nemességé, amelynek egy és oszthatatlan volta már Werbőczy idején is csak fikció, s amelynek tagoltsága különösen a birtoknélküli vagy jobbágytelken ülő, armalista és kuriális nemesek megjelenésével egészen nyilvánvalóvá vált. 24 7 Ezzel együtt, s figyelembe véve azt a tényt is, hogy személyre szólóan a birtokvesztés lehetősége már 1848 előtt is fennállt, úgy véljük, hogy föld és hivatal ebben a korszakban még - a rendi társadalom logikájából következően - szorosan összetartozó egységet alkotott. Ugyanez a logika jelölte ki egyébként a nemesség számára a szóba jöhető további életpályákat: az egyház és a hadsereg szolgálatát. Az 1848 utáni átalakulás egyik traumája a fent nevezett egység megbomlása, amit inkább erősített, mint gyengített a középbirtokos nemességnek a folyamatban betöltött szerepe. Az, ami korábban magától értetődő, a születés jogán járó adottság volt, az új alapokon szerveződő világban már megvédendő vagy megszerzendő juss csupán. A társadalom individualizálódik, az egyéni teljesítmény sokszorosára értékelődik, a piaci viszonyok, a konkurencia az élet minden területén érvényesül. A nemesség jelentékeny része fölkészületlen ezekre a változásokra, s némi nosztalgiával tekint korábbi önmagára, hogy aztán védekezésül egyfajta látszat világot építsen maga köré. Ennek része a földhöz való sajátos viszony is, melyben szívesen látják az egykori hatalom szimbólumát, s mint ilyet, megkülönböztetik minden más pénzszerzésre alkalmas eszköztől, hangot adva egyúttal az üzleti élettel kapcsolatos úri idegenkedésnek is. E szemlélet figyelemre érdemes lenyomatát követhetjük nyomon abban a levélváltás sorozatban, amit Marton Pál folytatott Sztankovánszky Imrével. 1869. febr 11. ,, Levelére válaszolva tudatom, hogy a Nagy-féle kajdacsi birtok eladó, és ezen határozatra a tulajdonost éppen a venni szándékozók indították. Nem tartozom ugyan azok közé, kik nemesi levelükre túlsúlyt fektetnek, de nevezzem nemes büszkeségnek vagy hiúságnak, nem tehetek róla, de ősi földemhez szent kegyelettel ragaszkodom, s ez szülte bennem azt a gondolatot, hogy Méltóságodnak felajánljam a vételt, mely által a rész az egészhez visszacsatoltathatnék A birtok örök árát 80 ezer forintra tartja az eladó." 1869. március 5. „....más eredményre 24 7 KÖVÉR, 1998. 93. p. 84
