Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
III. Kiútkeresés - 2. A passzív ellenállás másfél évtizede
Sztankovánszky látva ,,a hadviselés váratlanul sebes, komolyabb fordulatát" 1849 július 25-én lemondott főispáni tisztségéről, azzal indokolva döntését, hogy maga csak azért vállalt szerepet hogy a ,,be/igazgatás" feladatát elássa, és ezzel az anarchikus merényletek. , 144 nek gatat vessen. Az 1849 júniusában felálló tisztikar névsorán végigtekintve egyébként szembetűnő, hogy az alispáni tisztséget felvállaló Perczel Béla kivételével, gyakorlatilag hiányoznak a megye életét korábban meghatározó családnevek. 14 5 E jelenség megítélésünk szerint újabb bizonyítékkal szolgál arra nézve, hogy a Tolna megyei középbirtokos nemesség zöme nem azonosult 1849 trónfosztáshoz vezető radikalizmusával, de természetesen nem tudta elfogadni Ferenc József nemzeti önrendelkezést, megyei autonómiát megsemmisítő rendszerét sem. Nem támadt ellene, Noszlopy Gáspár szabad csapatokat szervező akciója idegen tőle, túlélni akar csupán, birtokára húzódva kivárni, hogy az alkotmányos rend újra helyre álljon. Az 1850-es években a középbirtokos nemesség kiszorult hatalmának egykori fellegvárából, a megyéből, annál inkább, hiszen a hagyományos értelemben vett vármegye gyakorlatilag megszűnt. Az udvar beolvasztó törekvéseinek megfelelően a birodalom egészében azonos alapelvekre épülő, egységes közigazgatást vezettek be. A Sylvester-pátensben foglaltaknak megfelelően a végrehajtó hatalom legfőbb birtokosa a császár, a miniszterek a legalsóbb hivatalnokig közvetve vagy közvetlenül az uralkodónak felelősek. A magyar királyságot mint koronatartományt öt kerületre osztották, amelyek 710 megyét foglaltak magukban. Tolnát a Sopron központú kerületbe sorolták A megyék élére megyefőnököket állítottak, akiknek hatósága alá rendelték a járásokat. I4í > A központi akarat érvényesítése érdekében a rendi, patriarkális elemeket felmutató igazgatással szemben egy hatékonyabb, professzionális rendszert valósítottak meg. Ennek egyik fontos eleme a foglalkozását hivatásszerűen űző, képzett, jól fizetett, a mindenkori hatalmat kiszolgáló tisztviselői kar. A rendi igazgatás korában - mint láttuk - már megjelentek a bürokrácia egyes elemei, a rendszer egésze azonban sokkal inkább a megyei nemesség hatalmi igényeinek, mint a modern igazgatás követelményeinek felelt meg. A megye és a járások vezetése a 14 4 TMÖL Sztankovánszky cs. i. főispáni i. 1849. júl. 25. 14 5 TMÖL kjkv. 1849. jún. 12. 14 6 CSIZMADIA, 1976. 88-89. p. 51
