Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

II. A Tolna megyei középbirtokos nemesség gazdasági-, társadalmi- és politikai viszonyainak fő jellemzői a 19. század első felében

A hivatalviselés 1844-ig a nemesség privilégiuma, amit a közkeletű felfogás szerint díjazás nélkül, nobile officiumként látott el. A középkor évszázadaira ez a megállapítás kétségkívül igaz, a 18. század második felétől azonban csak részben az. Számos adat utal ugyanis arra, hogy az elszegényedő nemesség tagjai egyre nagyobb érdeklődéssel fordultak a hivatalok felé. Erre a megállapításra jutott Dominkovits Péter Győr megyében, Ódor Imre Baranyában végzett ' ' 58 vizsgálatai alapján, és hasonló jelenség figyelhető meg Tolnában is." Az alszolgabírói poszton nem egyszer találkozhatunk hajdan tekintélyes, de a reformkor idejére már elszegényedett családok tagjainak nevével. (Korniss Pál, Daróczy József és János, Béri Balogh Ferenc, Perczel Imre).

5

9 Számukra az elnyert megbízatás már a megélhetés forrása is, amely a birtokból származó jövedelmet helyettesíti, vagy kiegészíti csupán. Az egykor jómódú, elszegényedett családok sarjai persze csak a hivatali hiarerchia alsóbb szintjeihez tartozó állásokra pályázhattak eséllyel. A magasabb, főszolgabírói, alispáni, másodalispáni tisztségeket továbbra is a vagyonos, nagy társadalmi presztízzsel rendelkező nemzetségek tagjai töltötték be, már csak azért is, mert az e posztokhoz kapcsolódó kötelezettségek költségei jócskán meghaladták a díjazás mértékét. A nobile officium kérdése egyébként felmerült az 1880-as években Grünwald Béla és Mocsáry Lajos között folyó vitában is. Grünwald állításával szemben, aki szerint Mária Terézia rendelkezései nyomán a nobile officium gyakorlatilag megszűnt, Mocsáry, a nemzetért áldozni tudó nemesség képét erősítve, azt a nézetet képviselte, hogy az intézmény 1848-ig változatlan formában fennmaradt. E két szélsőséges állásponttal szemben az igazság - megítélésünk szerint - valahol félúton van, jeleként annak az élet más területein is megmutatkozó kettősségnek, ami a még fennálló feudális viszonyoknak és az előretörő polgárosuló tendenciáknak a keveredéséből fakadt. 1848 előestéjére a Tolna megyei középbirtokos nemesség erősen differenciálódott. Fogyó birtokállomány, egyre növekvő adósság az egyik oldalon, a feudális kötöttségeket már tehernek érző, árutermelő üzemek a másikon. A változás, s ezzel jószerivel mindenki egyet ért, a küszöbön áll. Azt azonban csak kevesen sejtették, hogy az átalakulásnak éppen az a réteg válik majd egyik legnagyobb vesztesévé, amely a reformok élére állt. 5

8 DOMINKOVITS, 1991. 5. p., ÓDOR, 1987. 116. p. 5

9 GLÓSZ, 2002. 371. p. 24