Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

II. A Tolna megyei középbirtokos nemesség gazdasági-, társadalmi- és politikai viszonyainak fő jellemzői a 19. század első felében

szakítva a kizárólag robotoltatáson és terménybeszolgáltatáson alapuló hagyományos gazdálkodással, eredményesen bekapcsolódott az árutermelésbe. A Tolna megyei középbirtokos nemesség tagjai közül az élenjárók közé tartozott Csapó Dániel, Bezerédj István, Gindly Antal, Sztankovánszky Imre, valamint a gyönki közbirtokosság köréből Vizsolyi Gusztáv és Magyari-Kossa Sámuel. Az eredményes gazdálkodást kétségkívül nagymértékben befolyásolták olyan objektív adottságok, mint a birtok fekvése, a talaj minősége vagy az úrbéres földek aliódiumhoz viszonyított aránya. Meggyőződésünk szerint azonban hasonlóan fontos szerepe volt azoknak az egyénenként árnyalható, de mégis közös vonásokat felmutató mentális sajátosságoknak is, amelyek e kör tagjait a birtokos nemesség átlagától megkülönböztették. Attól az átlagtól, amely a kereskedést és általában a pénzszerzést nemes emberhez nem illő, megvetendő foglalkozásnak tartotta. E nézet elterjedtségére utal, hogy az 1830-as, 1840-es években már a tudományos gondolkozásban is kifejezésre jutott az a nézet, hogy az üzleti szellem hiánya a magyar nemzet karakteréből fakad.A vállalkozást elutasító szemléletmód éles kritikusa Széchenyi és Wesselényi mellett Bezerédj István is, aki a Pesti Hírlapban a magyarság egyik nemzeti hibájául rója fel, hogy „sok földre vágyik, s inkább határainak terjesztését, mint a földből előidézhető hasznot tekinti gyarapodásnak. "

4

6 Bezerédj a Pesti Hírlapban és más sajtóorgánumokban kifejtett nézeteit a gyakorlatban is messzemenőkig alkalmazta. Hidjai birtokát, sokat tanulva szomszédjának, a mintagazdának számító Csapó Dánielnek a tapasztalataiból, okszerűen gazdálkodó, magas színvonalú mezőgazdasági üzemmé alakította át. Az egykor gyéren lakott puszta munkaerő-szükségletét telepítéssel oldotta meg, oly módon, hogy haszonbérleti joggal földet juttatott az igénylőknek, gondosan ügyelve arra, hogy az adomány csak helyhez kösse, de önmagában ne biztosítsa a letelepülők megélhetését.

4

7 Bezerédj és köre nem volt képzett gazda. Ismereteiket - mellőzve bármiféle szaktudományos képzést - maguk is hagyományos módon, 48 r ' apáik mellett szerezték. A kor általános színvonala fölé az emelte őket, hogy a változó világ kihívásaira reagálva már nem elégedtek 4

5 PACH ZSIGMOND, 1982. 394. p. 4

6 BODNÁR, 1918.11. köt. 249. p. 4

7 BODNÁR, 1918. II. köt. 271. p. 4

8 BODNÁR, 1918. II. köt. 422. p. 21