Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

II. A Tolna megyei középbirtokos nemesség gazdasági-, társadalmi- és politikai viszonyainak fő jellemzői a 19. század első felében

télyescbbek, mint például a Dőryek vagy a Pcrczelek. Negyvennyolc hős tábornokának Mórnak 15, legidősebb testvérének, Istvánnak 18, unokaöccsének, Sándornak 8 gyermeke született.

3

7 A hasonlóan magas gyermekáldás nem számított ritkaságnak a Dőryeknél sem. Csak kiragadott példaként említjük Frigyest, akinek 1838 és 1858 között 9 utóda született vagy az Ignác ágából származó Mihályt, aki 38 1839 és 1853 között tíz örököst nemzett. A birtoknagyság fokozódó ütemű csökkenése folyamatát tekintve rejtett magában súlyos veszélyeket, a reformkori birtokviszonyokról készített pillanatfelvétel viszont még kedvezőnek tűnik. Glósz József alapvető kutatásai szerint a 19. sz. első felében legkevesebb 75-re tehető azoknak a köznemeseknek a száma, akik 500 és 5000 hold közötti birtokkal rendelkeztek a megyében. ' Jóval kedvezőtlenebb azonban a kép, lia a gazdaságok általános állapotát, mindenekelőtt pénzügyi helyzetét tekintjük. A század közepére a középbirtokos nemesi családok jelentős része súlyosan eladósodott. A betáblázási adatok szerint Tolna megye köznemessége fél évszázad alatt 2,5 millió pft hitelt vett fel, s ez arányait tekintve meghaladja a Baranya vagy Pest megyei adatokat.

4

0 Tolnában a két leginkább eladósodott nemzetség a Dőryeké és a Perczeleké, akikre az összes betáblázott adósság 1/3-a esik. Az eladósodottság általánosan magas szintje mellett fontos megjegyeznünk, hogy az egyes családokon belül számottevő különbségek alakultak ki. Id. Dőry Vince birtoka például teljesen tehermentes, Gábornak pedig csak minimális tartozásai voltak.

4

1 A megterhelt birtokok tulajdonosait két csoportra oszthatjuk. Kisebb részük a felvett hiteleket később megtérülő beruházásokba fektette, a kamatokat, majd a tőkét rendszeresen törlesztette. Más részük viszont kevésbé szerencsés kézzel nyúlt a pénzhez: a kölcsönt korábbi tartozásaik kiegyenlítésére, át nem gondolt birtokvásárlásokra fordította, gyakran egész egyszerűen felélte. Mindez oda vezetett, hogy a középbirtokos nemesi családok jelentős, bár nem számszerűsíthető része a 19. század 30-as, 40-es éveire az anyagi ellehetetlenülés határára ért, estenként teljesen tönkre is ment. Ez 3

7 DOBOS, 2001. 4-5. tábla 3

8 GAÁL, 2000. 292. p. 306. p. 3

9 GLÓSZ, 1991. 23. p. 4

0 GLÓSZ, 1991.43. p. 4

1 GLÓSZ, 1991. 43. p. 19