Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

VI. Összegzés

része az anyagi ellehetetlenülés határára ért, esetenként teljesen tönkre is ment. A feudális jog, elsősorban az ősiség törvénye viszont sok tekintetben elfedte a valós helyzetet az érintettek előtt. Ezért aztán nem véletlen, hogy a nemesség anyagi romlását ecsetelő publikációk csak az 1870-es évektől szaporodtak el, s a szerzők egy része a válság kezdetét akkor is elsősorban az 1848-as választásokhoz kötötte, s nem vette észre, hogy a forradalom törvényhozása csak felgyorsította, nem pedig elindította a nemesség ellehetetlenüléséhez vezető folyamatot. A változásoknak ugyanakkor nemcsak vesztesei, hanem nyertesei is voltak. A napóleoni háborúk gabona-konjunktúrájának idején a középbirtokos nemesség egy része, szakítva a kizárólag robotoltatáson alapuló hagyományos gazdálkodással, sikeresen bekapcsolódott az árutermelésbe. (Csapó Dániel, Bezerédj István, Gindly Antal, Sztankovánszky Imre, Vizsolyi Gusztáv, Magyari Kossá Sámuel). Az eredményes gazdálkodást kétségkívül nagymértékben befolyásolták olyan objektív adottságok, mint a birtok fekvése, a talaj minősége vagy az úrbéres földek allódiumhoz viszonyított aránya. Emellett hasonlóan fontos szerepe volt azoknak a mentális sajátosságoknak, amelyek e kör tagjait a nemesség átlagától megkülönböztették. Az átállás nehézségei, a szűkös hitel- és munkaerő viszonyok dacára az abszolutizmus első évei gazdasági tekintetben a középbirtokok ideiglenes stabilizációját eredményezték a két ízben meghosszabbított moratórium és a krími háború indukálta gabonakonjunktúra miatt. Ezek a kedvező feltételek az évtized második felében megszűntek, ami jelentős mértékben felerősítette a középbirtokos nemesség már évtizedekkel korábban meginduló differenciálódását. A reformkor gazdasági elitje nemcsak túlélte a nehéz időszakot, hanem összességében még meg is erősödve került ki belőle. Ok azok a gazdálkodók, akik az általánosan tapasztalt pénzhiány ellenére képesek termelésük finanszírozására, és tartalékaiknak köszönhetően várni is tudtak terményeik értékesítésével. A gabona-konjunktúrában rejlő lehetőségekkel is okosabban éltek, mint társaik többsége, nem álltak át az egyoldalú szemtermelésre, hanem intenzív gazdálkodásra törekedtek. Gindly Rudolf tengelici birtokán jelentős beruházásokat hajtott végre, új gazdasági épületeket emelt, juhokat, marhákat, sertéseket vásárolt. Uradalmában az 1850-es évekre száműzték az ugart, a trágyázott földet a megnövekedett állatállomány eltartásához szükséges takarmánnyal vetették be. A piacgazdálkodás lehetőségeit kihasználva a középbirtokos nemességnek ez a része — az általános tendenciákkal 172