Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)

II. A Tolna megyei középbirtokos nemesség gazdasági-, társadalmi- és politikai viszonyainak fő jellemzői a 19. század első felében

II. A Tolna megyei középbirtokos nemesség gazdasági, társadalmi és politikai viszonyainak fő jellemzői a 19. sz. első felében Magyarország polgári átalakulásában az 1848-as forradalom meghatározó jelentőségű, a folyamat maga azonban jóval korábban indult el: a hosszúra nyúló 19. sz. elején, amelynek kezdetét - a hagyományos kronológiai számítással szemben - valamivel korábbra, az 1790-es évekre tennénk.

1' A „kalapos király" uralkodói évtizede alatt a dolgok ugyanis visszafordíthatatlanul megváltoztak: a gazdaság és a társadalom, ha lassan is, de végre új irányba mozdult. A feudális rendszeren belül annak kereteit feszegető változások érlelődtek, amelyek erejét 48 forradalmánál is ékesebben bizonyítja, hogy a rákövetkező bukás sem törte meg igazán az átalakulás folyamát. Hosszú idő után végre felnőhetett a polgári Magyarország, melynek bölcsője azonban a század első felében ringott. A szabadságharc bukása utáni időszak gazdasági, társadalmi fejlődésének számos jellegzetessége is e korszakra vezethető vissza. A később dzsentrivé szegényedő, jómódú középbirtokos nemesség válsága csakúgy innen eredeztethető, mint ahogy sok tekintetben eldőlt az is, hogy kik lehetnek majd azok, akik az átalakulással járó kihívásokra adekvát válaszokat adnak. A vizsgálatunk tárgyát képező középbirtokos családok - elenyésző kivétellel - a török elleni felszabadító háborúk utáni időszakban érkeztek a megyébe többnyire az ország hódoltságon kívül eső, Ny Ény-i vidékeiről. Az adományozás, vásárlás, örökség vagy házasság révén szerzett jószágaik a megye összterületének kb. 20 %-ra terjedtek ki/

2 Az új birtokosok több hullámban érkeztek, az elsők közt a Dőryek, akik Lászlónak köszönhetően már 1701-ben Zomba, Tevel és Kisdorog környékén tekintélyes fekvőséghez jutottak. Birtokaikat a következő évtizedekben még tovább növelték, így a század közepére több mint 27 ezer holdat tudhattak magukénak. Hasonló nagyságú jószággal rendelkezett a Tengelic melletti pusztákon a Gindlynemzetség. A birtokszerző ős, Orbán vélhetőleg az udvarral szembeni követeléseinek kiegyenlítéseként nyerte el 1730-ban a nagy kiterjedésű királyi adományt. A Perczelek Bonyhád környékén 3

1 CSORBA, 2000. 9. p. 3

2 GLÓSZ, 1991. 13. p. 16