Gaál Zsuzsanna: A dzsentri születése (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd, 2009)
IV. Régi-új életpályák - 2. Tisztviselők, katonák
hogy már nem idegenkedett, sőt törekedett a központi kormányszervek munkájában való részvételre is. Perczel Béla személyes kvalitásainak köszönhetően gyors megyei karriert futott be a reformkori Tolnában, politikai meggyőződéséről is hitet téve, a császári csapatok átmeneti kivonulását követően 1849 nyarán az alispánságig jutott. A közéletbe 1860-ban tért vissza már nem megyei, hanem országos szintre, a helytartótanács tanácsosává nevezték ki. Pályáját 1868-tól a pesti ítélőtábla rendes bírájaként folytatta, a bírói összeférhetetlenséget szabályzó törvény megjelenését követően azonban inkább az országgyűlési képviselőséget választotta, s lemondott erről a tisztségéről. Karrierje újabb csúcspontját jelentette az országgyűlés elnöki posztja (1874), az igazságügyi tárca vezetése (1875-1878), majd Curiai elnökké választása (1884). 3' 8 Fia, Dezső hozzá nagyon hasonló utat járt be. A kiválóan végzett jogi tanulmányokat követően ügyvédi vizsgát tett, majd a vármegye szolgálatába állt: aljegyző, a völgységi járás főszolgabírója, nagyon fiatalon, mindössze huszonkilenc évesen alispán (1877). Apjához hasonlóan országgyűlési képviselőként maga is eljutott a parlament alelnöki székéig (1892), ezt követően pedig a Bánffy-kormány belügyminiszterévé nevezte ki a király (1895). 31 9 A Perczelek történetében nem a miniszteri bársonyszékig ívelő pálya az érdekes, figyelemreméltóbb eleme az életrajzoknak a megyei kezdést követő váltás az országos politika szintjére a parlamenti mandátum megszerzése révén. Az esetek többségében ez azt is jelentette, hogy a képviselő egyidejűleg nem töltött be megyei hivatalt. Az előbbi példáinkon túl ebbe a sorba illeszkedett Perczel Benjámin, Perczel Lajos, Vizsolyi Gusztáv, Dőry József, Dőry Dénes és Sztankovánszky János is. Az 1875-ös összeférhetetlenségi törvény vitája során ugyan felmerült, hogy a megyei tisztségviselők incompatibilitását kimondják, mivel azonban a felvetés nem nyert kellő támogatást, 1"" az elvi lehetősége fennmaradt annak, hogy a képviselők a megyei adminisztrációban is megőrizzék pozícióikat. Hogy ez nem így történt, abban újabb igazolását látjuk annak, hogy a helyi elit számára egyre kisebb vonzerőt jelentett a szerepében átalakult megyei igazgatás. E folyamatnak része az országgyűlési 3I S DOBOS, 2001. 114-115. p. 3| Y DOBOS, 2001. 123-125. p. 32( 1 SZABÓ, 2003. 47. p. 108
