Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Mráv Zsolt: Castellum contra Tautantum. Egy késő római erőd azonosításához
és Italián kívüli "" kultuszgyakorlata számára. A .luppiterrel interpretált kelta égi isteneket is gyakran hegyeken vagy magaslatokon imádták"". (A kelták a természeti jelenségek között a hegyeket is vallásos tiszteletben részesítették"'".) Juppiter természetének megfelelő hegyi kultuszhelyeihez - köztük elsősorban a Pfaffenberghez - hasonlóan I. O. M. Teutanus kultuszközpontja is bizonyosan egy hegy tetején került kiépítésre, amely Aquincum közelében, a municipium territóriumán feküdt. A római korban (legkésőbb a Kr.u. 2. század második harmadában) létrehozott /. O. M. Teutanusnak szentelt area sacra helyszínének kiválasztásakor - csakúgy mint a Pfaffenberg esetében - nem az játszotta a döntő szerepet, hogy volt-e a helyszínen korábbi kelta település (hegyi erőd illetve oppidum) és hozzá kapcsolódó kultuszközpont vagy sem, hanem, az, hogy a választott helyszín földrajzi adottságai alkalmasak legyenek Juppiter hegyi kultuszára. A választás kézenfekvő és egyértelmű volt. Aquincum környékének - és egyben a mai Budapestnek - legmagasabb, magányosan kiemelkedő hegycsúcsa a Duna jobb partján fekvő Gellérthegy. (Az a hegy, amelyen egy 1. O. M. Teutanusnak dedikált oltárkő is előkerült.) Az Aquincumhoz legközelebb fekvő hegy lábánál feltörő hőforrások gőzölgése, a magas és meredek, kopár sziklák már önmagukban sugallták Juppiter kultuszközpontjának e hegy tetején való kiépítését. Nem tudjuk, hogy a kultuszhely létrehozásakor mennyiben játszott szerepet az a tény, hogy a Juppiter kultuszának céljára kiválasztott magaslat egyben az Eravisci korábbi oppiduma is volt. Ennek az egybeesésnek azonban a rómaiak szemszögéből túlzott jelentőséget aligha tulajdoníthatunk. A Kr.e. 1. század utolsó évtizedeiben virágkorát élő 10 3 gellérthegyi oppidumoX lakossága ugyanis még a római foglalás előtt elhagyta" 1 4. (Csak a hegy lábánál kiépült települések érik meg a római kort 10 5.) A kultusz folyamatosságát ezért bizonyosan kizárhatjuk. [Pannoniában Mócsy A. szerint egyetlen római szentély sem vezethető vissza római kort megelőző kultuszhelyre vagy akár csak egy őslakos kultuszra""'.] /. O. M. császárkultusszal összefonódott tisztelete hosszú hiátus után - leghamarabb több mint másfél évszázaddal az oppidum kiürítését követően a Kr.u. 2. század második harmadában, bizonyosan római kezdeményezésre kerülhetett fel a VIII 7961, ILS 3075 = CIL III 12576, Juppiter Ciminius: ILS 3078 = CIL XI 2688, Juppiter Vesuvius-. ILS 3079 = CIL X 3806). Ld. Még Juppiter Cucumis hegyi kultuszát: AUST 1897, 1165. Augustinus De eivitate Dei V, 26: „ Victor autem, sicut crediderat et praedixerat, lovis simulacra, quae adversus eum fuerant nescio quihus ritibus velul consecrata, et in Alpihus constituta, déposait " " l 0 Möns Kasios (Juppiter szent hegye Pelusionnál) Plin. Nat.hist. V.12; Lucanius Phars. 8,470; Iosephus Bell. lud. IV.661; Strabon XVI,760. Nem tudjuk, hogy az Augustoritumtól (Limoges) E-ra. a város közvetlen közelében fekvő Montjovis (mons Jovis) nevű hegy tetején álló szentélyben a római vagy egy kelta eredetű istenséggel interpretált Juppitert tisztelték: PERRIER 1998, 36. "" EGGER 1956-1958, 45-47; [Juppiter] Vocretanust a Hügel von Landskronon (EGGER 1956-1958. 41-52; DoLENZ 1971. 69-73; K ENNER 1989. 951-952), 1. O. M. Uxlemilanusl a Tiffener Kirchbichlen (EGGER 1950. 136-138, 148: K ENNER 1989, 950; OLMSTED 1994, 299); Juppiter Depulsort a Poetovio melletti Schloßbergen (CIL III 4033) és a Panoramabergen (CIL III 4018 = AIJ 285). Juppiter hegyi kultuszára utal az Uxellimus (CIL III 5145 vö. EGGER 1956-1958, 46-47) és a Noricumban valamint Pannoniában gyakori Culminatis (WLSSOWA 197l :, 116 Anni. 5) mellékneve. Juppiter Candiedo melléknevének jelentése G. Olmsted értelmezésében „luppiter of the Candiedon Mountains" (OLMSTED 1994. 300); Juppiter Poeninusé pedig „luppiter of (mount) Poeninus" (OLMSTED 1994. 300. a szentélykörzetéhez Id: P AULI 1986, 820-825). Juppiter kultuszával számolhatunk még a MontSacon („la grande montagne sacrée") (Htes-Pyrénées) ( F OUET- S OUTOU 1963, 275-294). Heiligenberg bei Heidelberg (LUDWIG M ARZOLFF 1999, 49-50) tetején is, továbbá Pesch ( G RENIER 1960. 907-916) esetében. G RENIER 1960,5525-527; D E V RIES 1964. 183-185. "" Az oppidum virágkorához: BONIS 1969,236; S ZABO 1971, 18,20, 75; PETRES 1976,57-59; SZABÓ 1992,69-70. 10 4 B ONIS 1969, 232; az Eravisci oppiduinához összefoglalóan: NOVÁKI - PETŐ 1988; PETŐ 1993; BARRAL - GUILLAUMET - PARATTE SZABÓ 1996; BARRAL 1998; BARRAL 2000; PETŐ 2002. Tabán: BÓNIS 1969,232; PETŐ 1993, 13-24; Gellért tér (Hotel Gellért): PÓCZY 1959,66; BESZÉDES-TEREI 2003. 136-141. "'"MÓCSY 1985,90-91. 383
