Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Mráv Zsolt: Castellum contra Tautantum. Egy késő római erőd azonosításához

Gellérthegyre. Nem szükséges tehát közvetlen kapcsolatot, ok-okozati viszonyt vagy vallási kontinuitást feltételeznünk a fokozatosan felhagyott oppidum és a római módra kiépült Juppiter kultuszhely között. Az azonban tagadhatatlan, hogy a hegy vallásos imádata és a korábbi törzsi központ helyszínének tudata tovább élhetett a környék bennszülött lakosságának körében. Mindez hatással volt a Gellérthegyen tisztelt Juppiter alakjának későbbi fejlődésére is (ld. alább). A Gellérthegy D-i oldalán előkerült, bizonyíthatóan a bölcskei oltárok sorába tartozó /. O. M. Teutanusnak szentelt Aurelianus-kori oltár leletösszefuggése valamint az aquincumi municipium territóriumán fekvő Gellérthegy Juppiter kultuszára alkalmas - és a Pfaffenberghez hasonló - természetföldrajzi adottságai (Aquincumhoz a legközelebb fekvő magányos hegycsúcs) alapján nagy valószínűséggel kijelenthetjük, hogy /. O. M. Teutanus kultuszközpontja és az istenségnek szentelt bölcskei oltárok eredeti felállítási helye a Gellérthegyen volt. Möns Teutanus Nem ismerjük, hogy pontosan mikor és hogyan alakult ki 1. O. M. Teutanus római-kori kultusza, azt azonban tudjuk, hogy a kultuszhelyén felállított legkorábbi oltárok kezdetben I. O. M-t nevezték meg

10

7, a Teutanus melléknevet pedig csak később, a Kr.u. 2. század utolsó negyedében kapta'"

s. (Ugyanez igaz a pro salute civitatis Eraviscorum kifejezésre is, amely helyett kezdetben a pro salute ordinis Aquincensium szófordulat szerepel: ld. kat. A) Feltűnő párhuzam, hogy a Carnuntum melletti Pfaffenbergről ismert legkorábbi oltárok dedikációi ugyancsak Juppiter Optimus Maximust említik, minden más melléknév nélkül. A K(arnuntinus) melléknév csak a tetrarchia idején állított legkésőbbi oltárokon olvasható(A melléknevet Juppiter - akkor már több mint másfél évszázados múltra visszatekintő - lokális kultuszának helyszínéről kapta"". Legyen az akár Karnuntum akár a mons Karnunlinus.) Jogosan felmerül tehát a kérdés, hogy mivel magyarázható /. O. M. tisztelete mindkét kultuszhely fennállásának korai időszakában és hogyan értelmezhető a melléknevek késői feltűnése? A Pfaffenbergen tisztelt 1. O. M további melléknevének hiányát, ikonográfiájának, kultuszának tisztán római módját és megnyilvánulási formáit W. Jobst és I. Piso is hangsúlyozta

1", bár „kann man Beziehungen zu einem alten keltischen Kult der Berge oder zur keltischen Mentalität nicht ausschließen""

2. C. B. Pascal megpróbálta elkülöníteni egymástól a Birodalom kelta alaplakosságú területein a kelta és a római eredetű Juppiter kultuszát. A megkülönböztetés legfontosabb kritériumának a bennszülött illetve az O. M. melléknevek meglétét illetve hiányát tartotta. Az I. O. M. formában tisztelt istenség szerinte csak a római Juppiter lehet, a hivatalos O. M. melléknevek hiánya pedig az istenség őslakos eredetével magyarázható" \ Ez a gondolatmenet azonban téves. Egy Gerling bei Ansfelden-ben (Oberösterreich) talált /. 1

0 L.d. Mráv Zs. tanulmányát a I. O. M. Teutanus oltárok palimpszetuszfeliratairól e köteteben [németül: MRÁV 2003, 251-282], 111

8 A három legkorábbi oltár (kat. 1, A, B) közül csak egyetlen tartalmazza az I. O. M. Teatano dedikációt, a másik kettőről azonban ez letörött. Nem tudjuk ezért, hogy a Kr.u. 178-ban állított oltár (kat. Nr. A) dcdikációja I. O. M-t már a Teutanus melléknévvel említi vagy még nem. ""JOBST 1977, 715; PLSO 1995, 345; PISO 1997, 52. NI

1 PISO 1991, 165,1. O. M. K. boius eredete mellett érvel: FLTZ 1998, 86. 1 ' ' JOBST 1986, 329; PLSO 1991, 162-168. 11

2 PLSO 1991, 165. 11

3 PASCAL 1964, 77. 384