Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok
tartották a birodalom három, egymástól távoli tartományokban a 2-3. században? A napi dátumok egymáshoz közeliek, a hónap azonossága pedig még inkább arra mutat, hogy a nap kiválasztásának ősoka azonos lehet. Végeredményben a birodalom három tartományáról és négy különféle helyről (vicus Quintionis, Vieo Nov(...), Aquincum, Carnuntum és a hispaniai Vilialis) van szó. A római naptárba tekintve első pillanatban úgy látszik, hogy június 11. nem kapcsolható luppiterhez, mert ez a nap Mater Matuta ünnepe, a Matralia napja. Mégis, a Vicus Quintionis oltárait június 13,-i keltezése gyanúra ad okot. Június 13. a hónap idusa, és minden hónap idusa eleve Iuppiter tiszteletére szentelt nap volt 18 8. Ezért a vicus Quintionis-i Iuppiter oltárok állítását a hónap idusának Iuppiter tiszteletével lehet indokolni. A vicus Quintinis-i oltárok dátuma arra figyelmeztet, hogy a pannóniai és hispániai feliratok esetében is figyelembe kell venni hónap idusát, Iuppiter szent napját. A pannóniai oltárokat ante diem III Idus Iunias állították, ez a nap szakrális tekintetben az idus-t megelőző nap, mert a páros napok vallási szertartások végrehajtására alkalmatlanok. Szó lehet egy olyan, több napos ünnepségről, amely szakrális tekintetben alkalmas páratlan napon kezdődik, és magába foglalta a hónap idusát. Az ünnepség az első napján szentelték az oltárokat. Talán nem véletlen, hogy az oltárcsoportok egymáshoz közeli júniusi napokra keltezett datumai nem az idus után, hanem az idus elé esnek. Gellius írt arról, hogy a Kalendae, Nonae és Idus utáni napok nefasti voltak l s". Gondolatmenetünk azonban a pannóniai oltárok értelmezéséhez is csak a június 11. eredetét, az egykori szakrális cselekmény kezdőnapjának évfordulós megünneplését magyarázza meg, sem a szakrális cselekmény okát, sem a hónap kiválasztását nem indokolja meg. Mivel a két pannóniai oltárcsoport, a histriai és hispaniai oltárok ugyanazt a hónapot, júniust választották ki, szóba jöhet egy általánosabb ok is. Ez lehetett a június 7-én kezdődő és 15. -ig tartó Vesta ünnep, vagy a Matralia június 11 .-i ünnepe, amennyiben ez a két ünnep inspirálhatott alapítási (ara Augusti, concilium, lex provinciáé) ünnepséget. Emellett érvelni lehet amellett, hogy a gellérthegyi Iuppiter oltárok állítási dátuma mégiscsak valamilyen kapcsolatban áll a Matralia ünnepével 19 0. Ali. számú oltárt 271 december 12-án állították a duumviri, egyedüliként a fennmaradt oltárok között. Hogy miért fél évvel később a szokásos időpontnál állítottak az oltárt, nem tudjuk. A december 12.-i dátum azonban feltűnő. December 11. a Septimontium ünnepe 19 1, amely nem lehetett hatással az aquincumi oltárok állítási napjára. Amennyiben azonban hitelt adhatunk Johannes Lydus megjegyzésének, a június I 1.-én ünnepelt Mater Matuta istennőnek volt egy téli ünnepe is, méghozzá december 1 I .-én 1 9~. Szokatlan lehet a római ünnepi naptár ilyenfokú ismerete és használata a határtartományban. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy a hasonló szentélyek alapítása két különböző tartományban nem történhetett a carnuntumi és aquincumi közösség kezdeményezésére. Az alapítás minden bizonnyal a provinciális elitnél magasabb személytől függött: ez gyakorlatilag csak a helytartó lehetett. A senatori állású személy - netán Aelius Caesar- és környezete vallásossága is meghatározó lehetett a nap kiválasztásában. 18 8 WlSSOWA 1902. 100-102. Gellius V 17 ....dies, qui sunt postrídie Katendas. Nonas. Idus, quos vutgus imperite nefastos dicit, propter causam dictos hahitosque atros esse serihit. 19 0 WISSOWA 1902, LINK, H., C H ., Matralia, PWRE XIV 2326-2329., SIMON, E„ Mater Matuia LIMC VI 379-3X0., SIMON, E„ Die Götter der Römer München 1990, 152-157. 19 1 KLOTZ, Septimontium, PWRE U.R. II. Stuttgart 1923, 1577-78. 19 2 Kocil C„ Der römische Iuppiter, Frankfurt am Main 1937, repr. Darmstadt 1968, 42: DUMEZIL, G., Archaic Roman Religion, I. Baltimore and London 1996, 338, Johannes Lydus, mensibus p. 172 (ed. Wünsch). 459
