Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok
különleges körülményének a következménye. A luppiter Teutanus oltárok sorozata azonban amellett szól, hogy az oltárokat nem egyetlen különleges esemény alkalmával, hanem Aquincum közösségének legjelentősebb ünnepén, minden évben állítottak. A civitas nemcsak az összes 3. századi oltáron meglévő szóhasználat, hanem az aquincumi duumvirekhez is szorosan kapcsolódik, mert az oltárokat ők állították. Az oltárok ugyan nem oldják meg a civitas peregrina 2. századi létezésének problémáját, a szó 3. századi értelmezését azonban elősegítik. A luppiter Teutanus oltárokat a legkorábbi kivételével (1. szám) ca. 192 és 253 között pro salute imperatoris (.....) et incolumitate civitatis Eraviscorum, majd pedig 253/271 után pro salute adque incolumitate imperatoris (...) et civitatis Eraviscorum dedikálták Aquincum municipiumának, majd coloniájának a duumvirei. Az oltárokat az aquincumi közösség jelentős napján, június 11.-én a császár jóllétért avatták fel. Az ünnepélyes megfogalmazású feliratokat a vallási előírások megtartásával állították, ami az ünnepnek Aquincum társadalmában és vallásosságában betöltött különleges fontosságára mutat. Ha ezeken az oltárokon a 3. században minden egyes esetben hangsúlyozottan említik meg a civitas Eraviscorum-ot, akkor ennek a ténynek a város felső vezetése és közössége számára jelentősége volt. Arra kellene feleletet találni, hogy mi volt ennek a oka. A 2. századi civitas Eraviscorum problémáját a jórészt 3. századi luppiter Teutanus oltárok segítségével nem lehet megoldani. Ennek oka részben a civitates peregrinae megszűnése a 2. század folyamán, részben a civitas szó jelentésének az átalakulása, „a városi közösség" jelentés előtérbe kerülése. Figyelemreméltó, hogy a legkorábbi, a 2. század utolsó harmadában állított feliratokon a luppiter oltárokat később jellemző állandó megfogalmazás még nem alakult ki. Éppen a civitas Eraviscorum említése eltérő a három legkorábbi oltáron (1. és A, B, feliratok), és egységes a 3. századi feliratokon. A civitas fennmaradásának magyarázatához korábbi feliratokra lenne szükség. A civitas-kérdés összetett probléma, amelyet csak a pannóniai civitates peregrinae-rendszemek és a tartomány municipalizálásának az újabb feldolgozásával lehetne - esetleg - megoldani. Ez a téma azonban túlnő a bölcskei (gellérthegyi) luppiter Teutanus oltárok feldolgozásának a keretein. Ezért csak arra kísérlek meg válaszolni, hogy mi a civitas Eraviscorum értelmezési lehetőség a luppiter Teutanus oltárokon. Mócsy András szerint a római kormányzat előbb az őslakos törzsek számára létrehozta a civitasszervezetet, majd az egyes őslakos törzsek területén városokat alapítottak. 1 A civitates peregrinae kezdetben katonai felügyelet alatt álltak, a Flavius kortól kezdve, élükön az őslakos arisztokráciából választott princepsek vezették. 1' ' Egy civitas peregrina területén általában egy városi közösség alakult. Valóban, ha az ismert civitates peregrinae-t és a városokat összevetjük, azok területileg nagyjából fedik egymást 14 0. Kivétel jelent a civitas Boiorum, amelynek a Nyugat-Dunántúlra kiterjedő nagy területén legalább három várost alapítottak (Savaria, Scarbantia, Carnuntum). Savaria és Scarbantia már régen városi rangú települések voltak, amikor M Cocceius Caupianus pr(inceps) c(ivitatis) B(oiorum) volt 14 1. Tehát aligha volt szükségszerű, hogy egy civitas teljes területe az új város territóriumává váljon, ha a területén municipiumot alapítottak. Ezért nem szükséges a civitas Eraviscorum területén fekvő 1 4" Aquincum municipiumának alapítása után sem elvárni a civitas megszűnését. Hogy mégis erre gondoltak a kutatók, abban befolyásolhatta őket, hogy a törzsi szervezet központja, a Gellérthegy körzete és a " 8 MÓCSY 1969, 349-350. "'MÓCSY 1957. 14 0 MÓCSY 1969, 349-350. 14 1 B. SARIA, Burgänlandische Heimatbl. 13, 1951, 3. Nr.103, AnÉpigr. 1951:64. 14 2 RIU 5, 1256, Senio Comatonisflilius) nat(ione) Era(viscus) ...in c(ivitate) Er(aviscorum) in Aq(inco) d(efunctus). 450
