Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok
egyedül ezt nevezték castellumnak. Ha a Duna bal parti erőd neve a castellum contra Teutanum-ból romlott Tautantumra, akkor a tábor a Duna túlpartján látványosan kiemelkedő hegyről kapta a nevét: castellum (contra montem) Teutanum. Enek az azonosításnak az a következménye, hogy Aquincum térségében három balparti katonai építmény létezik 1"'. A Gellérthegy lehetséges Mons Teutanus neve, a vele átellenben a Duna bal partján a 4. században létező erőd, és a Notitiaban olvasható in castello contra Tautantum állomáshely neve olyannyira logikusan kapcsolhatók össze, hogy összetartozásukat el kell fogadnunk. A Notitiában említett két másik, bal parti építmény értelmezésére pedig magyarázatot kell találni 12 4. A Gellérthegy császárkori Mons Teutanus nevéhez két, egymástól független úton lehetett eljutni. Mindkét vizsgálat azonos eredményre vezetett, ami a következtetések helyességét megerősíti. Kérdés, hogy a mons Teutanus császárkori névadás-e, vagy a hegyet a római foglalás előtt is így hívták? Pannónia földrajzi neveinek a túlnyomó része nem latin eredetű 1"'. Az őslakosság nyelvén érthető földrajzi nevek fennmaradása és használata egy római településen természetesen nem jelent településtörténeti kontinuitást, mert a császárkori helynévadás gyakran - akár távoli helyről névátvitcllel történt. A római helynévadás: a folyókról elnevezett városok (Sala, Savaria, Mursella), a ripa melletti táborok sora (Vindobona, Carnuntum, Gerulata, Arrabona, Brigetio, Lugio stb.) az őslakosság földrajzi neveinek felhasználását, átvitelét tanúsítja. Nem meglepő tehát, ha a római kormányzat a Gellérthegynek az őslakosság nyelvén érthető nevet adott és használt. Kérdés, hogy ez miként történt. A Gellérthegy Mons Teutanus neve elvileg lehet az eraviscusok által használt helynév latinosított változata, és lehet római névadás eredménye is. A 20. század végén a hegyen végzett ásatások megtalálták az őslakosság erődített települését, az erődfalakat 12 6. Az erődített oppidum az eraviscusok törzsi központja lehetett, amelynek bizonyosan volt saját neve. Aquincum környékén nem ismerünk másik olyan magaslati erődített helyet, amely törzsi központ lehetne. Ezért szóba jött. hogy Aquincum volt eredetileg a gellérthegyi oppidum neve. Ha a római foglalás után a pannóniai törzsi központok megszűnésére gondolunk 1 2', akkor nem lehet kérdéses, hogy a birodalom határán fekvő oppidumot megszüntették, a lakóit kitelepítették, a helynevet pedig a 6 km-re létesített római táborra és településre vitték át. A római gyakorlanak megfelelően az oppidum megszűnt, a helyét gyakran szakrális célra vették igénybe. A névátvitelnek a római foglalás után, a Kr. u. 1. század közepén a tábor létesítésével egy időben meg kellett történnie, mert a katonai létesítménynek szükségszerűen nevet kellett adni. Mivel az Aquincum nem latin szó, a tábort csak névátvitellel, a környék egyik ismert település nevével tudták elnevezni. Kézenfekvő volt az eraviseus oppidum nevét felhasználni a névadásra. Az aquincumi katonai táborok és a polgárváros fekvéséből következik, hogy a településhálózat jól átgondolt és szervezett elgondolást követ'"\ A létesítmények helyének kiválasztását nyilvánvalóan nem az őslakosság települései, hanem a rómaiak által fontosnak tartott stratégiai szempontok határozták meg. Ezért valószínűnek tartom, hogy a rómaiak a gellérthegyi oppidum nevét, az Aquincumot vitték át az első római településre, az auxiliáris, majd a legiotáborra, végül pedig a kilenc ND Occ. XXXIII 48: Auxilia vigilum, contra Acinco [iras] in barbarico, 55: Praefectus legionis secundae adiutricis, in castello contra Tautantum, 65: Praefectus legionis, Transiacinco. 12 4 Nem tartom lehetetlennek, hogy ugyanarról a létesítményről van szó. A limes néven ismert 38 tábora közül csak nyolcnak van latin neve: Ala Nova, Aequinoctium, Ad Flexum, Ad Statuas, Vetus Salina. lntercisa, Alta Ripa Ad Militare. 12 6 NOVÁK.I-PETŐ 1988, Pető 1976, Pető 1979 1 2 Eddigi ismereteink szerint a dunántúli városokat sohasem a korábbi településen alapították. 12 8 MÓCSY A., Das Territorium legionis und die Canabae in Pannónia Acta ArchHung 3, 1952, PlSO 1991,142-155. 448
