Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok

A 3. század folyamán állított száz oltárnak alighanem mintegy a fele rendelkezésünkre áll akkor is, ha a feliratukat nem ismerjük. Ugyanis a Bölcskén előkerült Iuppiter oltárok javarésze átvésett szövegű. Több esetben három feliratréteg is megállapítható. A 3. század végi feliratok esetében különösen szembetűnő a faragások korábbi stílusának ellentéte a később felvésett felirattal. Az oltárok értelmezésével kapcsolatban több kérdés vár megoldásra. Ezek Iuppiter Teutanus kiléte és a június 1 l.-i ünnepen rendszeres oltárállítás körül csoportosulnak és vizsgálni kell, hogy az oltárokat hol és miért állították. Az oltárok egy több évtizedes vitatémához is új adatokat nyújtanak. Mivel az oltárokon a 3. század folyamán mindvégig olvasható a civitas Eraviscorum, szükségessé válik ennek értelmezése Aquincum municipiumának és a coloniának a megalapítása után. Különös jelentőséget ad a bölcskei oltároknak, hogy a Carnuntum melletti Pfaffenbergen szintén június 11.-én állítottak oltárokat Iuppiternek. A carnuntumi és az aquincumi oltárok feliratai közti hasonlóságok figyelemreméltóak. Talán még fontosabb a helyszín hasonlósága: a földrajzi környezet, a dombra telepített szentélyek, a két település azonos igazgatási szerepe miatt. A Iuppiter Teutanus oltárok eredeti felállítási helye Az utóbbi két évtizedben néhány dunántúli feltáráson olyan későrómai alapfalak kerültek elő, amelyekbe korábbi faragványokat építettek be. A spoliák felhasználása különbözött aszerint, hogy oltárokat vagy sírköveket építettek-e be, illetőleg milyen célra használták fel a faragványokat. A 4. századi római temetőkben (Aquincumban, Intercisában, Esztergomban, Alsóhetényben stb.) gyakori a spoliák felhasználása. Az épített sírládát vagy a szarkofágot sírkövekből, ritkábban oltárokból és kultikus dombormüvekből állították össze. 4. századi katonai építkezésen tömeges méretű, másodlagos felhasználás az alsóhetényi és táci erődökben volt megfigyelhető. Az erődfalba és az épületekbe több száz sírkőtöredéket falaztak". A 4. századi táci erődfal alapozásából számos, a belső épületekből kevesebb sírkő- és sírépület-faragványt bontottak ki

1

4. Az alsóhetényi és a táci objektumok, valamint a bölcskei hídfőállásban talált másodlagos felhasználások között különbség van: mindkét belső erődben sírköveket és sírépítmény részeket falaztak bc'\ a bölcskei építménynél pedig szinte kizárólag oltárokat használták fel. Csak két nagy síroltár (40- 41. számok) állt egykor temetőben. A másodlagos felhasználásban megfigyelhető különbség valószínűleg összefügg a 4. század közepétől sorozatosan kiadott császári rendeletekkel, amelyek tiltják a sírépítmények lerombolását, a sírkövek másodlagos beépítését"'. A rendelkezések szó szerint csak a sírkövek elhordását tiltják, az oltárokról nem szólnak. A tartomány belsejében talán azért tudtak nagy számban felhasználni sírköveket, mert az 1

3 TÓTH E., AZ alsóhetényi 4. századi erőd és temető kutatása 1981-1986, ArchÉrt 114, 1987-1988, 22, 60, BESZÉDES J„ Eckstein mit der Darstellung von Dioskur aus Alsóhetény FolAreh 45, 1996, 133-155. Az alsóhetényi építkezéséhez az erődtől északra fekvő lovia város (BERTÓK G., Item a Sopianae Bregetione m.p. CXS: Iovia XXXII m. p. Adalékok a Dél - Dunántúli római kori településtörténethez: Iovia lokalizációja. A Wosinszky Mór Múzeum Evkönyve 22, 2000, 101-110.) temetőjének a sírköveit használták fel. Az előkerült töredékekből néhány kivétellel csak sírsztélé részeket lehetett összeállítani. Ezért a sírsztéléket még a temetőben néhány nagyobb darabra törték, majd az építkezésnél tovább darabolták. 1

4 ERTEL, CHR. Spolien aus der westlichen Stadtmauer von Gorsium. Alba Regia 28, 1999, Beiheft. 1

5 Alsóhetényben a több száz töredék között mindösszesen egy feliratnélküli oltár alsó párkánytöredékét és egy I. O. M. feliratú oltártöredéket találtunk. "' Kr. u. 340 június 25, Cod.Theod. VIII 17,1 ( Si quis in demoliendis sepulchris fuerít adprehensus, si id sine domini conseientia facial, métallo adiudicetur; si vem domini aucoritate vei iussione urgetur, relegatione plectatur. Et si forte detractum illiquid de sepulchris ad domum eins villamque pervectum post hanc legem repperietur, villa sive domus aut aedificium quodcumque erit fisci viribus vindicetur); Kr. u. 349. március 28, CodTheod VIII 17,2.; Kr. u. 356. CodTheod. 17,3.; Kr. u. 357. június 13., CodTheod. VIII 17,4., 363. február 12, CodTheod. VIII 17,5. 434