Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok
ünnepnek helyi, aquincumi vonatkozásai voltak: a civitas Eraviscorum feltüntetéséből erre lehet következtetni. A legkorábbi oltárt (A. jelű) Kr. u. 172.-ben állították 1 2. Eredeti felállítási helye alighanem Aquincum volt, ha a településen belül a pontos helyet — a Gellérthegyen állt-e vagy máshol -, nem lehet megállapítani. Ez a felirat némiképpen eltér a későbbi oltároktól, mert Marcus és Commodus császárok nevét nem et civitatis Eraviscorum, hanem az et ordinis Aq(uincensium) követi; a duumviri az uralkodók és az ordo jóllétéért állították. Az állítást kifejező ige sem az ünnepélyes dedicavit, hanem aposuerunt. A felirat szövege napra keltezéssel zárul. A hasonló szövegezés, az állítók hivatala és főleg a június 11 ,-i napi keltezés azonban arra mutat, hogy ezt az oltárt is ugyanolyan okból állították, mint a későbbi luppiter Teutanus oltárokat. A Teutanus szó luppiter nevét követően a Bölcskén talált, 182. június 1 l.-i oltáron jelenik meg először Pannónia Inferiorban (1. szám). Ezt az oltárt is a llviri állították, a feliraton azonban sem a pro salute imperatoris, sem a civitas Eraviscorum nem olvasható. Mivel az A. jelű feliratról az istennév letörött, nem tudjuk megállapítani, hogy az 1.0.M. után a Teutanus szót is felvésték-e az oltárra. Időrendben a budai várban elkerült felirattöredék következik, amelyet a másodlagos felhasználáskor hasáb alakú kváderkővé faragtak át (B. jelű felirat). A felirat kezdete és a vége hiányzik, ezért csak ante quem keltezés lehetséges: a feliraton Aquincum még municipium, ezért Kr. u. 194 előtt állították. Ezen az oltáron olvasható először az et incolumitate civitatis Eraviscorum. A megmaradt szöveg egyezik a többi luppiter Teutanus oltár feliratával, ezért valószínűleg a pro salute imperatoris június 11 .-én állították. A töredékesség ellenére megállapítható, hogy a három legkorábbi oltár szövege részben eltér egymástól. Ezért gondolni lehet arra, hogy a feliratok szövegezése csak a 2. század végén állandósult. A lényeges szövegegyezések arra mutatnak, hogy az oltárok a többi Iuppiter-oltárral egy csoportba tartoznak. Eldönthető-e azonban az, hogy a szövegezési különbségek a fennmaradt oltárok kis számának vagy a még állandóvá nem vált megfogalmazásnak a következményei-e? „A" 178. n. Chr. 1. szám, 182 n. Chr. „B" 180-192 n. Chr. [I. 0. M. T.?] I. O. M. Teutano [I. 0. M. T.?J Pro salute imperatorum et ordinis Aquincensis [pro salute imp.] et incolumitate civ. Eraviscorum Iluiri posuerunt Iluiri posuerunt Iluiri [posuerunt] III Idus Iunias /// Idus Iunias [III Idus Iunias] Mindhárom oltárt az aquincumi duumvirek állították. A 178. évben állított oltáron az ordo Aquincensis olvasható. Kr. u. 182-ben az oltárt luppiter Teutanusnak állították a duumviri. Az istennév a másik két oltárról letörött. A feliratok azonos szerkezete alapján lehet következtetni arra, hogy az oltárokat ugyanannak az istennek a nevére állították. A 182. évben az oltárt nem pro salute imperatoris állították, és a civitas Eraviscorum-ot sem említi a felirat. A három legkorábbi oltár feliratának fogalmazásbeli 1 2 CIL III 3347=RIU 6, Székesfehérvár, Móri út. „Féltetejű malom", jelenleg Táeon, FITZ 1996 (6. kiadás) 80. A székesfehérvári koronázó templom és királyi temetőhely építéséhez a közeli és tálvoli körzetből, a táci és az aquincumi romokból szállítottak kőanyagot. Már a táci 4. századi erődfalakba is másodlagosan építettek be római kőfaragványokat. A székesfehérvári bazilika a középkor folyamán elpusztult, kőanyaga szétszóródott a városban. Ezért sok esetben nem lehet megállapítan sem a táci, sem pedig a székesfehérvári lelőhelyű római kőemlékek elsődleges felállítási helyét. Semmiképpen sem lehet ezeket a feliratokat összességükben táci (gorsiumi) lelőhelyünek tartani, mint azt FITZ JENŐ gondolja (TÓTH 2008). 432
