Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Tóth Endre: A Ippiter Teutanus oltárok

Az azonos szövegezésű feliratokból biztonsággal következtethetünk arra, hogy az aquincumi magistratus vezetői évente ugyanazon a napon, június 11.-én a császárok jólétéért és a civitas Eraviscorum sérthetetlenségéért oltárt állítottak Iuppiter Teutanusnak. Egymást követő években állított feliratok is maradtak (Kr. u. 249, 250, 251, 252). Az oltárok tehát hosszú sorozatot alkotnak: valószínűleg minden évben állítottak oltárt. Mivel a 2. század végéről a már korábban ismertté vált oltárokkal együtt — csak három felirat maradt ránk, nem tudjuk, hogy az oltárállítás mikor kezdődött. Aquincum municipiumának alapítása előtt - mivel az oltárokat a duumviri állították azonban aligha hozhatták létre azt a szentélyt, ahol az oltárok egykor álltak. Az utolsó oltárt 290 körül állították (az oltárról az iteratio számjegyei lekoptak). Ha a rokon szövegezésű pfaffenbergi oltárokat figyelembe vesszük

8, akkor az oltárállítás Aquincumban is valószínűleg I. Constantinus uralkodása idején, a pogány császártisztelet átalakulásával szűnt meg. A legelső megmaradt oltár keltezésétől, Kr. u. 172-től kezdve 324-ig elvileg összesen 153 oltárt állítottak fel. Ez a szám, mivel nem ismerjük az ollárállítások kezdetét, a legkevesebb oltárszámot jelzi. A régi oltárok sem voltak elásva vagy elrejtve, hiszen a legkorábbi oltár legalább 180 évvel a másodlagos beépítés előtt, 172-ből származik. Nem tudjuk, hogy a Duna mederben maradt-e még Iuppiter Teutanus oltár, illetve a középkor folyamán hányat emeltek ki és hová vittek. '' 21 oltárt ismerünk, ezek közül 16 a bölcskei hídfőállásból került elő. Az öt korábban talált oltár állapota a középkori felhasználás miatt töredékesebb. A 4. századi építkezések alkalmával nemcsak Bölcskére, hanem máshová is szállíthattak oltárokat a Gellérthegyi szentkerületből (lásd a Függelékben felsorolt oltárokat). A szentkerületben azonban eredetileg sem állt az összes, évenként felállított oltár, pontosabban felirat. A 3. század második felében dedikált oltárokon ugyanis jól felismerhető a korábbi, levésett felirat nyoma, és a Severus-korban kifaragott oltárokon évtizedekkel későbbi felirat olvasható"'. Egy oltáron két korábbi, levésett feliratnak is nyoma maradt (15. szám). Egyes oltárokra tehát a 3. század második felében újra felhasználták, és új feliratot faragtak. A 21 Iuppiter Teutanusnak szentelt oltár közül 19-et június 1 1.-én dedikálták. A civil személy és Flavius Aper helytartó oltárából (Nr. 3, 10.) következtetni lehet arra. hogy a szentkerületben nemcsak a duumviri által állított oltárok sorakoztak, hanem Iuppiter Teutanus-nak mások is állítottak oltárokat. Az évente ugyanarra a napra keltezett oltárállítás ünnepélyes alkalomra mutat. Az oltár felavatását a 3. századi feliratokon minden esetben a dedicare ige jelzi. A pannóniai feliratokon megfigyelhető, hogy amikor az oltár felszentelését a dedicare igével fejezték ki, akkor általában a napot is megjelölték. A dedicare egy oltár, templom vagy bármilyen tárgy istennek ajánlásának, szentelésének a szakkifejezése". Ennek következtében a felajánlott ingó vagy ingatlan dolog sacra publicá-wá válik. Aquincum magistratusának vezetői a dedicare ige használatával szentelték fel az oltárokat, amelyeket napra kelteztek. Az oltárokat nem magánszemélyek, hanem a közösség magistratusi hatalommal rendelkező vezetői dedikálták. A cselekményhez papi személy jelenléte is elvárható volt. Nem tudjuk, hogy az oltárok felavatása milyen szertartás keretében történt. A 3. század közepétől a duumvirek papi feladatokat is elláttak, és ezt a funkciójukat az oltárokon megörökítették. Mivel az oltárok szövegezése azonos, és minden évben ugyanazon a napon végezték a felszentelést, biztonsággal állítható: június 11. Aquincum lakosságának fontos ünnepnapja volt. Nem csupán rutinszerű szertartás végeztek a császárkultusz keretében, hanem az * Az utolsó pfaffenbergi oltárt Kr. u. 313.-ban állították: PlSO 1991,168. ' Mint az azóta, 2009. május végén végzett szonáros felvételek bizonyítják, még vannak felhozatalra váró faragott kövek, talán újabb oltárkövek. (Szerk.) 11

1 Lásd Mráv Zsolt tanulmányát a kötetben. 1

1 G. WISSOWA. Dedicatio. RE IV (1901) 2356-2359 431