Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)
Beszédes József - Mráv Zsolt - Tóth Endre: Bölcskei kőemlékek: Feliratok és faragványok
keresni, akik közül a másodikat előbb damnálták, az első helyen álló császár névbüntetése később következett be, amikor viszont a feliraton még olvasható DN betűket nem vésték ki, csak a császár nevét. Hasonló megfigyelést a keltezésnél azonban nem lehet tenni. Úgy látszik, mintha a két consul nevét egyszerre vésték volna ki. Amennyiben a császárnevek törlése a 2-6. sorokban nem egyidejűleg történt, elvileg csak néhány uralkodó jöhetne szóba: Caracalla és Geta, Elegabalus és Alexander Severus, Trebonianus Gallus és Hostilianus. Caracalla és Geta Kr. u. 211-ben azonban nem voltak együtt consulok. Elegabalusról és Alexander Severusról sem lehet szó, mert közös consulságuk idején Kr.u. 222-ben Elegabalust már márciusban meggyilkolták, és ezért június 11-én a tiszteletükre nem állíthattak oltárt. Az oltárt Kr.u. 252ben sem állíthatták, mert júniusban Hostilianus már nem élt (Trebonianus Gallus és Volusianus voltak a consulok). Ezért a D[D]N[N] -t nem lehet úgy értelmezni, hogy a társuralkodót előbb damnálták volna. Talán a kivésés megkezdésénél nem teljesen törölték a betűket. A 2-7. sorokban a törlés felülete egyébként is egységesnek látszik. A császárnevek kétféle törlését lehetségesen az okozta, hogy más eszközzel vésték le a feliratot, két ember dolgozott a nevek kivésésénél, vagy a kő porózus állaga a 2-7. sorokban nem tette lehetővé ugyanannak a szerszámnak a használatát, amivel az alsó sorokat vésték ki. A lovagrendbe tartozó T. Flavius Dignus cognomene Pannoniában, azon belül Aquincumban sem ritka, 9 előfordulásához, Id.: LÖRINCZ 1999, 100. Aurelius Sabinianus korábban (ha az oltár keltezése helyes Kr.u. 244-ben vagy 249-ben?) quinquennalis is volt, ezért az oltár állításának idején másodszor volt a város duumvire. A Sabinianus cognomen az általánosan elterjedt Sabinus név derivátuma, Marcus Aureliust követő időszakban gyakori Pannoniában, ahol eddig 19 előfordulása adatolt: LÖRINCZ 2002, 3940. Hasonló nevet visel egy sacerdos Iovis Dolicheni a 3. század elején (CIL III 3253). Mindkét állító augur is volt, amely arra utal, hogy Aquincum coloniájában egy időben legalább két auguri hivatal létezett, ld. SZABÓ 2006, 155. Az aedilici formában felírt hivatal nem csak M. Aurelius Sabinianusra vonatkozik, mint J. BESZÉDES - Zs. MRÁV - E. TÓTH, hanem helyesen mindkét duumvir-re, ahogy azt SZABÓ 2006 felvetette. A formulák alapján Kr.u. 227-270 között, a betűk formája alapján pedig a század közepe táján. Az állítás évében két császár volt consul Ordinarius, akiket azonos időben damnatio memoriae-vel sújtottak. Mindezek alapján csak a Philippi illetve Gallus és Volusianus jöhet számításba. Közülük valószínűbb Gallus és Volusianus. A Kr.u. 251-ben állított oltár előkerült, ezért ebben az esetben az oltár dedikálásának időpontja Kr.u. 252 lehet. 10. Oltár SzWM. Ltsz.: 2002.5. Őrzési hely: Szekszárd, Múzeum Három oldalon kidolgozott, hátsó oldalán durvára faragott mészkő oltár. Méretek: m.: 153 cm; sz.: (62) cm; v.: 40 cm. A koronázótag homlokzati oldalának széleit sarokakrotérionok díszítik, amelyekben szárukkal fölfelé álló borostyánleveleket faragtak ki. A sarokakrotérionokat alul csavart kötéltag köti össze. A koronázótag mellékoldalait díszítetlenül hagyták. A másodlagos felhasználás során, az abacust és a profilált párkányzatot a bal mellékoldalon levésték az oltártörzs síkjáig, a többi oldalon azonban meghagyták. 136
