Gaál Attila (szerk.): A bölcskei kikötőerőd : Római kori feliratok és leletek a Dunából (Szekszárd, 2009)

Beszédes József - Mráv Zsolt - Tóth Endre: Bölcskei kőemlékek: Feliratok és faragványok

BESZÉDES JÓZSEF - MRÁV ZSOLT - TÓTH ENDRE BÖLCSKEI KÖEMLÉKEK: FELIRATOK ÉS FARAGVÁNYOK A bölcskei Duna-mederből 41 db épen maradt feliratot, 6 db kisebb fel irattöredéket, néhány kisebb sírtábla töredéket és számos nagyméretű, a másodlagos beépítésre átfaragott kőtömböt emeltek ki a búvárok. Az épen maradt feliratok közül 39 a votivoltárok száma. Kettő nagy méretű síroltár, amelyek a legkorábbiak a Kelet-Dunántúlon. A síroltároknak a talapzatuk és a párkányzatuk nem került elő. A felirat nélküli faragványok nagyméretű oltárok talapzati és párkányrészei, sírtábla-perselyek. A feliratoknak néhány kiseb töredék kivételével a feliratos mezőjük épen maradt. A sírsztéléknek csak néhány kis töredéke, - főleg oromdísz - került elő. Monumentális szobortöredék egyetlen egy van a leletcsoportban: egy életnagyságú luppiter fej. Az összes votivoltárt egységesen jellemzi, hogy a talapzatokat és a párkányzatokat a másodlagos beépítés miatt lefaragták, az oltárokat hasábokká alakították át. A kövek nagy méretéből következtetni lehet arra, hogy vagy a 4. századi épület alapozásába voltak beépítve, vagy az épitmény lábazati részét burkolták velük. A kisebb töredékeket feltehetőleg a felmenő falakba falazták be. A kőfaragványokat nem egyetlen helyről szállították el: erről a feliratok szövegezése tanúskodik. A faragványokat a vízi úton, folyásirányban végzett szállítás miatt a Duna mellől, Bölcskétől északra gyűjtötték össze. Legtöbbjükről a tartalmuk elárulja, hogy a ripa melyik településéről származnak. 17 oltárt biztosan Aquincum körzetéből, nagyrészt a Gellérthegyről szállítottak a bölcskei építkezéshez. Ezeknek az oltároknak a többségét luppiter Teutanus tiszteletére az aquincumi duumvirek állították. Az auxiliaris csapatokat említő oltároknak az eredeti felállítási helyét az ismert diszlokáció esetében nagy biztonsággal meg lehetett határozni. Az ala I Thracum veteraná-t említő 12 oltár Nagytétényben, a cohors III Batavorumot említő három oltár Adonyban állhatott. A cohors VI Thracum veteranorum állomáshelyét jelenleg nem tudjuk meghatározni. A feliratok állapota különböző. Ez attól függött, hogy az építmény pusztulása és a romok vízbe kerülése után, a feliratos mezőt a Duna sodra mennyire koptatta el. Szerencsére, csak néhány oltár került olyan helyzetbe, ahol a víz sodra a felületet erőteljesen megrongálta. A víz a legtöbb esetben a betűk éles körvonalait simára, a betüárkokat olykor szélesre, alig olvashatóvá koptatta. A kopás ellenére egyes feliratokat jól lehet olvasni (kat. 37. Claudius Claudianus - felirat). A 4.sz. Teutanus oltár feliratára jóformán csak a többi oltárról megismert szövegezés alapján lehetett következtetni, az olvasat bizonytalan maradt (kat. 17.). A 3. század második felében állított Juppiter Teutanus oltárok között több palimpszesztus-felirat van: a feliratos mezőt kétszer vagy háromszor simára faragták, és a helyére új feliratot véstek. A többször felhasznált és újra vésett feliratokat az azonos sorszám alatt a-b-c betűjellel különböztettük meg. A legkorábbi felirat az a, a második a a harmadik, a c betűt viseli. A kőfaragást Beszédes József, a feliratokat Tóth Endre, a palimpszesztusz feliratokat Mráv Zsolt írta le, a munka során természetesen együttműködve. A magyar nyelvű kiadásban a feliratok kommentárját és olvasatát a CIL III

2 kézirata alapján Mráv Zsolt aktualizálta. 121