Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

A harmadik calcatúrát, az ugart már nem pihentették, hanem dohányt és burgonyát termesztettek rajta. E megoldás egyszerre árulkodik a paraszti óvatosságról, a hagyományos gazdálkodáshoz való ragaszkodásról és az intenzívebb eljárások kényszeréről. Az ugar művelésbefogása sokkal többet jelentett, mint pusztán a szántóterület 1/3 résszel történő megnövelését; következményei bomlasztólag hatottak a földművelés egész eddigi módjára. Jóllehet az 1767. évi urbárium körültekintően igyekezett szabályozni az úrbéres viszonyokat, a tájanként, sőt falvanként eltérő helyi sajátosságok, az úrbéres és allodiális jogállású területek közötti jogilag tisztázatlan átmenetek, a pontatlan, illetve szándékosan meghamisított felmérések miatt számos vitás kérdés keletkezett a jobbágyok és a földbirtokosok között. A legtöbb konfliktust a gazdaságilag is idejétmúlt, kevéssé hatékony munkajáradék, a robot okozta. Nyomtatás uradalmi szérűn A gazdasági fejlődés az infrastruktúra területén szerény, a szükségletektől elmaradó előrelépést hozott. Közlekedési szempontból a Duna menti települések voltak a legkedvezőbb helyzetben. A folyó lehetővé tette a nagy tömegű áruk, mindenekelőtt a gabona és a bor szállítását. Vele párhuzamosan haladt a buda-eszéki állami út, és ide tartottak a fontos kereskedelmi utak Baranya és Somogy megyéből is. A hajózás megkönnyítésére, a folyó menti, áradással fenyegetett területek ármentesítésére a 19. század első felében nagyszabású munkálatok folytak. Az átvágások révén megrövidült a Duna, a lecsapolásokkal sok ezer hold terület vált mezőgazdaságilag hasznosíthatóvá, ám a periodikusan ismétlődő árvizek ellen nem sikerült megoldást találni.