Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

77 1 1 A negyedik terem a rendi társadalom kétarcúságát mutatja be. Az egyik oldalon a nemesség, a másikon a parasztság, mindkettő a maga jellegzetes, egymástól nagyon is eltérő tárgyi és szellemi kultúrájával. Két külön világ ez, amely egymásra utaltságában mégis szorosan összetartozik, s amely egykori valóságában jóval differenciáltabb képet mutatott, mint az, ami a tárgyak közvetítésével egy kiállításon megrajzolható. A terem földszinti egysége a nemesi kúriák világa mellett betekintést enged a falu életébe a kocsma és a háromosztatú sárközi ház enteriőrjével. A galérián a nemesi és paraszti kultúra egyes részterületeinek sajátosságait követhetjük nyomon: alkotókat és alkotásokat mutatunk be, iskolákról és a népi vallásosságról szólunk, valamint megjelennek az egészségügyben használt tárgyak is. Az utolsó vitrint az egész kiállítás záró korszakhatárát jelentő 1848/49-es forradalom és szabadságharc témájának szenteljük. Nemesi családok - nemesi kultúra A török hódoltságot követően a közrendű népességhez hasonlóan a birtokos nemesség döntő hányada is kicserélődött. Ősei jogán birtokhoz jutott ugyan az Esterházy-, Daróczy-, Abaffy-, Béri Balogh-, Batthyány-, Viczay-, Amadé- és néhány más, kevésbé ismert család, a földek többsége azonban olyan kisalföldi, csallóközi, nyugat-felvidéki családok kezére került, melyeket az uralkodó Habsburg-hűségükért, katonai szolgálataikért kívánt jutalmazni, vagy a kincstárnak nyújtott kölcsöneiket volt hivatott kompenzálni. Soraikban találjuk a kor legnagyobb birtokszerzőjét Esterházy Pált, a Styrum Lymburg-, Sinzendorf-, Monaszterly-, Mercy-, Székely-, Gindly- és Dőry-családot. A hatalmas kiterjedésű, néptelen, parlagon heverő jószágok önmagukban nem képviseltek jelentős értéket, ezért a birtokosok szervezték, és részben finanszírozták a lakosság betelepítését, a mezőgazdasági tevékenység újraindítását, majd a helyzet konszolidálódása után kastélyokat, kúriákat építve fokozatosan Tolna megyébe tették át lakóhelyüket. A viszonylag kis számú, de gyorsan gyarapodó nemességen belül megtaláljuk a szinte paraszti sorban élő, gyakran egész falvakat benépesítő kúriális nemességet (Dunaszentgyörgy), a néhány telekkel és jobbággyal rendelkező kisbirtokosságot, a jómódú, a megyei életben meghatározó szerepet játszó középbirtokos nemességet, valamint a hatalmas latifundiumok urait, az általában Bécsben élő arisztokratákat.