Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

A díszítő elemek között a főszerepet a céhemblémák, jellegzetes szerszámokból összeállított címerek játsszák, ezenkívül gyakori a készítés vagy az esetleges javítás dátumának jelölése és más feliratok. A céhláda a céhtagok körében különleges megbecsülésben részesült. Ünnepélyes, részben jelmezes menetben vitték az új céhmester házához. A nyitott« ^^g^sm* céhláda különös tiszteletben állt, a céh m^^^^ minden jelentős eseménye nyitott céhláda előtt történt. Ilyenkor kötelező volt az ünnepélyes, fegyvertelen öltözet, tilos volt az illetlen viselkedés, dohányzás, ivás, kártya- és kockajáték. Az elkövetett céhláda sértésért büntetést kellett fizetni. Tolna megye lakossága elsősorban mezőgazdaságból élt. A 18. század folyamán a megművelt földek területe jelentősen növekedett. Ennek ellenére rohamosan nőtt a földdel nem rendelkező zsellérek száma, akiknek fő megélhetési forrása a Völgységben már nem a háromnyomásos gazdálkodáson alapuló földművelés, hanem a munkaigényes, ám kis földterületen is aránylag nagy jövedelmet biztosító dohánytermesztés, valamint szőlőtermesztés volt, de megjelentek az olajos magvak, mint például a repce és a mák is. Minőségét és mennyiségét tekintve országos viszonylatban is jelentős a selyem hernyótenyésztés, amely a század második felében vált a szegény rétegek kiegészítő jövedelemforrásává. A földművelés ekkor még a háromnyomásos gazdálkodás keretében folyt, de lényeges módosítással. Az őszi calkaturába búzát, kétszerest (búza és rozs keveréke) esetleg rozsot vetettek, a tavasziba hajdinát, zabot, kukoricát. A szekszárdi csizmadiacéh ládája i

77

8