Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Újjáépítés és konszolidáció Ajtózármesterremek A szekszárdi szíjjártócéh korsója 1826 A legényekkel kapcsolatban rendelkeztek a munkavállalás rendjéről, a legényszállás használatáról, a munkaidőről és munkabérről, a felmondás feltételeiről. A céhszabályzatok legfontosabb pontja a mesterremek előírása volt. Általában a nagyobb tudást kívánó termékek közül jelölték ki a készítendő darabot. Az elkészült munkát a céh mesterei együttesen bírálták meg. A kisebb hibákért bírságot róttak ki, a nagyobbak esetén új remek készítésére kötelezték az ifjút. A remek általában az ifjú mesteré maradt, de sokszor a céh értékesítette, és ezzel vagyonát gyarapította. A céhbe való felvételért jelentős összegeket kellett fizetni és lakomákat adni a mesterek számára. A céhlevél rendszerint kiváltságokat is tartalmazott. Ilyen volt a helyi vásárokon való árusítás elsőbbsége, az idegenek árusítási időszakának korlátozása, kontárok kitiltása a vásárokról és hetipiacokról, vagy éppen ezek működésének teljes tilalma a céh székhelyén és annak környékén. Néha a mesterek számát is előírta a szabályzat, ami sokszor vált az egészséges verseny akadályává. A céh sok esetben jogot kapott arra, hogy a helybeli mestereken kívül a környező mezővárosok és falvak azonos ipart űző mestereit is felvehesse soraiba, A céhkancsó a céhek felszereléséhez tartozó díszes cserépedény. A céhkancsóból öntötték a bort a céh összejövetelein, ünnepségein: mesterválasztás, céhládavitel alkalmával, az inas felszabadulásakor, a legényavatásokon, amikor a céh vagy az ünneplő céhtag volt a vendéglátó. E céhtárgyak szimbolizálták a tagság összetartozását, társas szellemét. E nagyméretű általában 30 cm-nél is magasabb boroskancsók majdnem mindegyike zöld mázas, karcolt vagy domborműves díszítésű. A céhláda a testület iratainak, értékeinek és pénzének őrzésére szolgáló láda, amely a benne összpontosuló értékek révén a céh jelképévé vált. A céhládát gyakran titkos rekeszekkel, fiókokkal is ellátták. Egyes daraboknak magas alapzatuk is volt, előfordult szekrényke alakú céhláda is.