Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

^ovacsszerszamok Ezt követően a patát szedték rendbe a körömkéssel, körömszedő fogóval, körömreszelővel, majd ráigazították a patkót úgy, hogy feketemelegen rápróbálták a patára. Megjegyezték a kiigazítani való helyeket, és hevítéssel, kalapálva hozták rendbe, aztán újra felpróbálták. Ha jó volt a patkó, a szöglyukakat kitágították, széleit beszegték, körül reszelték és lehűtötték. A patkón megkülönböztették a hegyét, hajlását, ágait vagy szárnyait, sarkait. A hegyen edzett vasdarab volt a koptató, fölötte kis szegély a kápa, ezt görbítették rá a lókörömre. A patkón árkolás volt, ebbe hajtották a 6-8 patkószeg fejét, hogy ne kopjanak gyorsan. A felszögelésnél vigyáztak, hogy a szög a lovat meg ne nyilalja (ne érje el az érzékeny lágy részeket), és a szög kiérjen a köröm házon. A végét lecsípték, a szögcsonkot a patkolókalapáccsal lelapították, lehomorították és lereszelték. Téli patkolás esetén még a sarkokat a ló megcsúszása na k elkerülése végett ellátták élesszögekkel vagy csavaros sarkokkal. A rugós lovakat orrukra csavart pipával „szelídítették", vagy farkukra erősített vaskarikán átfűzött kötéllel kötötték meg a felemelt lábát. A kovácsműhelyeknek a falusi társadalom életében fontos szerepe volt. Az itt tartózkodók gyakran be is segítettek a mesternek: patkolásnál fogták a ló lábát, forrasztáskor rávertek a vasra, segédkeztek a ráfhúzásnál. Közben politizáltak, megbeszélték a falu dolgait, tájékozódtak a világ folyásáról. Kovács céh Tolna megyében a következő helyeken működött: Tamásiban (lakatosokkal és a szűrszabókkal közösen) (1773), Szekszárdon (1775), Bátaszéken (bognárokkal) közösen (1775), Pakson (1776), Gyönkön (1815), Regölyben (1815), Dunakömlőd (asztalosokkal, molnárokkal közösen) (1819), Hőgyészen (bádogosokkal, bognárokkal és lakatosokkal közösen) (1851). A műhelyek előtt az utcán cégérek hívták fel az arra járók figyelmét. A cégér egy-egy mesterség, foglalkozás, műhely jelölésére szolgáló jelképes, legtöbbször a mesterségre, foglalkozásra, műhelyre jellemző készítmény vagy használati tárgy eszköz kicsinyített mása: kishordó a (ádárokén, csizma a csizmadiákén, patkó a kovácsokén. A cégért általában a műhely bejárati ajtaja felett helyezték el.