Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

A megye területi szerveiből, a járásokból három, a dombóvári, földvári és simontornyai alakult meg. A népesség csekély számához, teherbíró képességéhez igazodva számuk 1700-ra kettőre csökkent. A dombóvári járás megszűnéséhez az is hozzájárult, hogy a Baranya megyével folytatott több évtizedes határperben Tolna nagy területet vesztett, kisebb részeket a többi szomszéd, Somogy, Veszprém, Fejér is elcsatolt. Összességében közel egyharmad résszel zsugorodott a megye nagysága. A népesség és a települések számának növekedésével 1725-ben megszervezték a bonyhádi központú völgységi járást, melyhez később a dombóvári és szekszárdi székhelyű központi járás csatlakozott még 1848 előtt. Változó helyszíneken tartott megyegyűlések után 1725-ben Simontornya lett a megye állandó székhelye, két évvel később felépült a megyeháza is. A megye északi peremén elhelyezkedő mezőváros nem bizonyult jó választásnak, 1 779-ben a közgyűlés Szekszárdra, a nagy múltú, szőlőtermelése révén gyarapodó településre helyezte át székhelyét. Az 1 794. évi nagy tűzvész során megsemmisült régi épület helyén Pollack Mihály tervei alapján, Csapó Dániel alispánsága alatt készültel a ma is álló klasszicista vármegyeháza. Tolna megye közigazgatási térképe a reformkorban