Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Balázs Kovács Sándor–Glósz József: Újjáépítés és konszolidáció

Újjáépítés és konszolidáció —fi r ^c Szórványos próbálkozások után gróf Mercy tábornok 1722/23. évi akciója adott nagyobb lendületet a németek beáramlásának. Az újonnan visszanyert Bánság katonai kormányzójaként az ottani kincstári birtokokra toborzott emberek egy részét saját kiterjedt, a Hegyhát és a Völgység területén elhelyezkedő birtokaira irányította át. A nagyarányú betelepülés a 18. század második feléig tartott, az elsősorban iparos népesség lassú beszivárgása azonban a 19. század első felében is folytatódott. A közhittel ellentétben a fényes ígéretekkel idecsalogatott telepeseket nehéz körülmények várták. A nélkülözések hatására megnőtt a halandóság, az elvándorlás átmenetileg apasztotta a falvak lakosságát. A parlag területek művelésbe fogása, az életkörülmények konszolidálása mintegy emberöltőnyi időt vett igénybe. Ezt követően érvényesülhetett a vidékünkön svábnak nevezett németek fejlettebb agrotechnikai tudása és legendás szorgalma, mellyel hozzájárultak a megye felvirágoztatásához. Bár az oszmán uralmat Magyarországon felszámoló császári kormányzat a felszabadított területeket a hadijog révén a magáénak tudta, s a kamarai igazgatás révén bécsi irányítás alá helyezte, még a háború alatt megindult a hódoltság idején csak elvben létező vármegyék feltámasztása. 1687-ben I. Lipót császár és magyar király Radonay Mátyást nevezte ki pécsi püspökké és ezzel együtt Tolna megyei főispánná. A zavaros viszonyok között beiktatására csak 1693-ban került sor. Vezetése alatt az alispánok gyakran, puccsszerűen váltották egymást. Broderich András, illetve Dallos András, Daróczy István rivalizálása mögött az addig a megyét ténylegesen irányító kamarai tisztviselők, valamint az itt birtokot szerző nemesek hatalmi harca állt. A vetélkedés a szabadságharc bukása után az új császárhű föld birtokosság megerősödésével ért véget. Az újjászerveződő vármegyének nem csupán a kamara embereivel, a birodalmi hadsereg teljesíthetetlen igényeivel, hanem a vármegye és a földbirtokosok fennhatóságát vitató, pásztorkodó, katonáskodó rác elemekkel is meg kellett vívnia a maga harcát. Paradox módon a katonai szolgálaton alapuló rác kiváltságoknak Tolna megye területén éppen a velük szövetséges császáriaknak a kurucok felett aratott győzelme vetett véget. így az uralkodó és a magyar rendek kiegyezésén alapuló szatmári béke nyomán immár semmi sem állt útjában a földbirtokos nemesség dominanciájára épülő vármegye kiépülésének.