Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)
Glósz József: Tolna megye középkora
Tolna megye középkora A törzsi-nemzetségi rend romjain szerveződő magyar államiság területi szervei a vármegyék voltak. A történelmünk során Tolna megyeként ismert térség a Kárpát-medence centrumában, a Duna mellett, egy ősi hadiút vonalán terült el. Osztozva a magyar történelem viszontagságaiban, sorsát messzemenően ezen adottságai határozták meg. Fekvésének köszönhetően már a 11. század elején a névadó Tolnavár köré szerveződve kialakult a megye, valamint a pécsi püspökség részeként egyházszervezete. A keresztény vallás felvétele nem csupán ideológiát, morális rendező elveket nyújtott a társadalom számára, hanem az írásbeliség meghonosításával biztosította az állam működésének minimális adminisztratív feltételeit, s a templomok százaiban testet öltő hierarchikus egyházszervezet segítségével az uralkodó sokkal inkább ellenőrzés alatt tudta tartani keresztény alattvalóit, mint a világi hatalom laza szövedéke által. A bencés, majd később a cisztercita kolostorok a fejlettebb nyugat keresztény világ szellemisége és gazdasága sikeres terjesztőinek bizonyultak. A szekszárdi bencés apátság révén előőrseik mára 11. század közepén megjelentek a megyében. A földművelésen alapuló gazdaság felvirágzása falvak százait hívta életre Tolna megyében. A békés építőmunkát a tatárjárás szakította meg. Támadásuk a gyengülő királyi és egyházi hatalom időszakában érte Magyarországot. A Duna egy időre gátat vetett a vak pusztításnak, ám sorsát 1241/42 telén Tolna megye sem kerülhette el. A következmények mégsem bizonyultak olyan súlyosnak, a kényszerű újratelepítés nem módosította az alapvetően magyar, illetve részben besenyő lakosság etnikai összetételét, s nem akasztotta meg a társadalom nyugati minta szerinti feudalizációját sem. A királyi birtokok eladományozása aláásta az addigi megyeszervezetet, helyére a megerősödött nemesi földbirtokosok önkormányzata lépett. Királyi erősségek, egyházi kolostorok mellett és részben helyett a 14. századtól egyre inkább a földesúri várkastélyok váltak a hatalom és a kultúra új bázisává. Megyénkben ezek közül kiemelkedik Pipo ozorai vára. A többszörösen megújult simontornyai vár 16. század eleji építési periódusa pedig a reneszánsz építészet egyik előőrsét képezte Tolnában. Az ország megnövekedett erőforrásai évszázadokon át uralkodóink dinasztikus ambícióit táplálták, és arra is elégségesnek bizonyultak, hogy több mint száz éven át feltartóztassák az egész keresztény világot fenyegető oszmán hódítókat.
