Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Vízi Márta: Szemelvények Tolna megye településeink 11–17. századi történetéből

Földrajzi környezet Tolna megye Dél-Magyarország két nagytájához, a Dunántúli-dombsághoz és az Alföldhöz tartozik. Nyugaton Kelet-Külső-Somogy, valamint a DélKülső-Somogy egy része található. Északkeleten a Mezőföld részét alkotó Közép-Mezőföld, a Dél-Mezőföld egy része, valamint a Sárvíz-völgy tartozik a megyéhez. Délkeleti határát a Tolnai-Sárköz és a Kalocsai-Sárköz egy kisebb részlete alkotják. A középkor folyamán még magában foglalta a Mecsek és a Tolna-Baranyai-dombvidék területének egy jelentős hányadát is, ma azonban a Tolnai-hegyhát, a Szekszárdi dombság és a Völgység kistáj egy része található déli területein. Dombságok és a közöttük húzódó változatos völgyek alkotják a felszínt. Emiatt a vízfolyások sűrűek, a széles völgyek talajvízben gazdagok. A megye keleti határát a Duna medre jelenti, amelybe a Gemenci erdőnél torkollik be a megyét észak-déli irányban átszelő, egymással Szekszárd közelében egyesült Sió-Sárvíz-csatorna. A Kapós és Koppány ugyancsak jelentős hosszban halad át a megye területén. Természetes állóvizek a Duna levágott medrei, valamint a pacsmagi tavak Tamási és Regöly között. Az egykor itt őshonos növényzet sajnos napjainkra már jelentősen visszahúzódott. Az uralkodó természetes növénytakaró a nyugati részen a molyhos és a gyertyános tölgyes, keleten a tatárjuharos lösztölgyes és a homoki tölgyes. A Sárköz és a Duna ártéri részein liget-és láperdők vannak. Települések A Kárpát-medencébe érkező magyarság megyénk területét is birtokba vette, s a máshol is alkalmazott rend szerint itt is téli és nyári szállásokon élt. Ez a félnomád életmód igen szorosan kötődött a folyókhoz, vizekhez. Az Árpád-kor elejére ezekből a lakóhelyekből alakultak ki a szállások és a falvak. A kedvező földrajzi környezetben lévő, szerencsésebb adottságokkal rendelkező településekből jöttek létre a 12. század második felétől a 13. század végéig a városok (civitas). A 13. század folyamán egyrészt megindult az addig még üresen maradt területek betelepülése, másrészt pedig felerősödött a falupusztásodás folyamata is. Ez főként az Alföldön és Kelet-Magyarországon vitt végbe igen nagy változásokat a lakosság és a településhálózat tekintetében egyaránt. A 14. század folyamán a falu és a város közötti árutermelés és pénzgazdálkodás megindulásával egy újabb településtípus, a mezőváros (oppidum) jött létre, amely mint piacközpont játszott fontos szerepet egyegy területen. A Dél-Dunántúlon igen sűrű településhálózat alakult ki, ennek ellenére a püspöki város Pécs kivételével valódi város az ország ezen részében nem volt, így Tolna megye területéről is csupán falvakat és mezővárosokat ismerünk.