Gaál Attila - Gaál Zsuzsanna (szerk.): Örökségünk: Tolna megye évszázadai: A Wosinsky Mór Megyei Múzeum állandó kiállítása (Szekszárd, 2007)

Vízi Márta: Szemelvények Tolna megye településeink 11–17. századi történetéből

Árpád-kori falvaink mindig vízparton, de árvízmentes helyen alakultak ki, melyekben lakóhelyül egy-egy kisméretű lakóház (általában 3,5 x 4 m vagy ehhez hasonló méretű), földbe ásott veremház szolgált. Ezeket a veremházakat valószínűleg csak a hidegebb évszakokban, időlegesen használták. Ha mód nyílt rá, a szabadban, sátorban tartózkodtak. A földbe ásott lakóházhoz szabadban álló kemence, tárolóvermek, esetenként állatok tartására szolgáló építmények is tartoztak. Feltehetőleg készültek földfelszíni, ideiglenesebb szerkezetű épületek is, ezeket azonban régészeti módszerrel nehéz meghatározni. A 10-13. századi falvak területét árkok is tagolták, melyek a házhelyek kerítésére, kezes állatok összetartására, esetleg esővíz elvezetésére szolgáltak. Tolna megye Dunamenti sávjában Szekszárd-Palánkpusztától keletre, a szekszárdi hídhoz vezető út (M-9) előzetes régészeti feltárása során Mözs és Szekszárd határainak találkozása közelében az ún. lesei-dűlőben kerültek felszínre egy középkori falu nyomai. Ezt a települést a középkori forrásanyagban 1330-1366 között feltűnő Incsei család nevében szereplő Incse faluval azonosíthatjuk, mely 1330-tól a Szente-Mágocs nemből eredő Alsáni család birtokát képezte. A falu települési objektumaiból egy földbe mélyített lakóház rekonstrukcióját mutatjuk be a korabeli edényekkel, szerszámokkal együtt (cserépbogrács,fazekak, sarlók). lese Árpád-kori bá^ rekonstrukciója